Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Molnár Antal: A belgrádi kápolna-viszály (1612-1643). Kereskedelem és katolikus egyház a hódolt Magyarországon 373
KERESKEDELEM ÉS KATOLIKUS EGYHÁZ A HÓDOLTSÁG IDEJÉN 395 valenciájára is rámutatnak. A török hódítás után alakult raguzai kereskedőtelepek ugyanis első pillantásra sokkal korlátozottabb jogi autonómiát élveztek, mint középkori elődeik. Az áhdnámék nem biztosították számukra a bíráskodási szabadságot, amelyet a szerb uralkodók kiváltságlevelei alapján egykor élveztek. Az 1442. évi iratban még szerepelt az a kiváltság, hogy a raguzaiak egymás közötti viszályaikat saját bíróságuk előtt intézhetik, de az 1458. évi és a későbbi áhdnámékból ez a kitétel — a raguzaiak erőfeszítései ellenére — már kimaradt.10 3 Ezzel szemben 15. század második felétől kezdve számos adat tanúskodik arról, hogy a raguzai kereskedők egymás közötti vitás ügyeiket saját konzuljaik vagy portai követeik előtt rendezték, a városállam vezetése pedig kifejezetten tiltotta a török kádihoz való folyamodást.10 4 A raguzai konzulok a következő századra eltűntek a Balkánról,10 5 a nagyobb kereskedőtelepek (kolóniák) jogi autonómiája viszont a későbbiekben is megmaradt. A raguzai-török kapcsolatokkal foglalkozó történészek regisztrálták ugyan ezt a kettősséget, de az okait nem tudták megfejteni.10 6 A legvalószínűbb magyarázat véleményem szerint Raguza rendkívül nagyfokú belső autonómiájának tényében rejlik. Az áhdnámék teljes belső szabadságot biztosítottak a városállamnak, kormányzatát, törvényeit, a vallásgyakorlatot nem szabályozták.10 7 Ezt az autonómiát hallgatólagosan a birodalom területén kialakult raguzai közösségekre (mint a raguzai állam szerves részeire, törvényes egységeire)10 8 is kiterjesztették, hiszen a 15. század derekától kezdve valamennyi adat erről a gyakorlatról tanúskodik. Mindezt azonban érthető módon nem kívánták írásba foglalni, ugyanis az áhdnámék révén Raguza az oszmán hatalmi rendszer részévé vált, a birodalom területére vonatkozó külön szabályozás pedig ezt az elvet sértette volna. Minden bizonnyal ez a magyarázata annak a ténynek, hogy például a Franciaországnak adott kapitulációk külön biztosítják a francia alattvalók számára a bírósági autonómiát és a szabad vallásgyakorlatot a birodalom területén.10 9 Egy független országgal kötött megállapodásban ennek deklarálása szükséges volt, míg Raguza esetében az áhdnáme azáltal, hogy kimondta: „városukat és területeiket továbbra is törvényeik szerint igazgassák, és továbbra is élvezhessék szabadságaikat",110 gyakorlatilag biztosította ezt az autonómiát a birodalom területén élő raguzai közösségek számára is. A raguzai polgárok egymás közötti viszonyára, jogi kap-103 B. Bojovic: Dubrovnik et les Ottomans i. m. 129-130. 146. 149. 104 I. Bozic: i. m. 233-235. 105 д i4 századtól kezdve a konzulok egyrészt a balkáni kolóniák bírái és vezetői voltak, másrészt a raguzai állam képviselői a fontosabb földközi-tengeri kikötővárosokban. Ez utóbbiak az esetek döntő többségében nem raguzaiak, hanem Raguza szolgálatában álló helyi tisztviselők voltak. A 16. századra a balkáni konzulátusok eltűntek, viszont a fellendülő tengeri kereskedelem hatására mintegy 50 konzulátus működött a mediterrán térségben. Ilija Mitic: Dubrovacka drzava u medu-. narodnoj zajednici (od 1358. do 1815.) Zagreb, 1988. 115-134. 106 N. H. Biegman: i. m. 41-42. I. Bozic: i. m. 233-235. 107 N. H. Biegman: i. m. 51-52. 108 Radovan Samardzic: Ragusa come sistema di funzioni. In: Ragusa e il Mediterraneo i. m. 3-11. Uő: L'organisation interne des colonies ragusaines en Turquie aux XVI0 et XVIIe siècles. In: La culture urbaine des Balkans (XVe -XIXe siècles) 3. La ville dans les Balkans depuis la fin du moyen âge jusqu'au debut du XXe siècle. Belgrade-Paris, 1991. 53-58. 109 Gabriel efendi Noradounghian: Recueil d'actes internationaux de l'Empire Ottoman I (1300— 1789). Paris-Leipzig-Neuchatel, 1897. 84-85.
