Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Molnár Antal: A belgrádi kápolna-viszály (1612-1643). Kereskedelem és katolikus egyház a hódolt Magyarországon 373
KERESKEDELEM ÉS KATOLIKUS EGYHÁZ A HÓDOLTSÁG IDEJÉN 393 semmi szükség sincs a városban, hiszen azt könnyedén ellátta a bosnyák ferences provincia és a boszniai püspök. Emellett a prizreni püspök a magánházban berendezett belgrádi kápolnát székesegyházként kezelte, ünnepélyes bevonulást rendezett, ezzel egyrészt veszélybe sodorta a belgrádi katolikusokat a török hatóságok előtt, másrészt pedig a raguzaiak a missziós püspök miatt el fogják veszíteni a kápolna kegyúri jogát, ahogyan ez Szófiában is történt. Mindenki számára az. lenne tehát a legjobb, ha a püspök székhelyére, Prizrenbe távozna, vagy legalább ne követeljen a kápolna felett joghatóságot - hangzott a levelek konklúziója. Javaslatainak a török bíróság bevonására való célozgatással adott némi nyomatékot.9 5 A köztársaság a viták elmérgesedését meglehetős rosszallással vette tudomásul, a felelősséget pedig saját kereskedőire hárította. Mindenekelőtt azt vetette a szemükre, hogy belső viszályaikkal veszélybe sodorták az Oszmán Birodalomban élvezett kiváltságaikat, és ezzel egész kereskedelmi tevékenységüket kockáztatták. A szenátus szerint három dolog biztosíthatja a fennmaradásukat: a belső egység helyreállítása, a veszélyes újítások elkerülése és a bosnyák ferencesekkel való kibékülés. Az utasítás szerint ügyeiket csakis raguzai fórumok előtt intézhetik, a török bíróság bevonását a szenátus súlyos büntetéssel fogja sújtani.9 6 Az egymásnak feszülő érvanyag talán legmeglepőbb sajátossága a raguzai szenátus és a fennhatósága alatt álló belgrádi kolónia szembenállása. Ennek megértéséhez számításba kell vennünk a központi kormányzat és a balkáni kereskedőtelep eltérő perspektíváját. Az állami vezetés minden eszközzel megpróbálta a város gazdasági életének legfontosabb szektorát, a balkáni kereskedelmet változatlanjogi keretek között fenntartani, ebből a szempontból (az Oszmán Birodalom belső viszonyait ismerve) minden helyi zűrzavar végzetessé válhatott. A bosnyák ferences provincia, mint az oszmán berendezkedéshez szorosan kötődő egyházi intézmény, a raguzaiak ideális szövetségesének bizonyult. A belgrádi kereskedők ezt az „érdekházzasságot" bontották fel azzal, hogy a barátok ellen fordultak, és a jezsuiták pártjára álltak. A szenátus ugyan nem zárkózott el a jezsuiták támogatásától,9 7 de ragaszkodott a ferencesek megtartásához. A belgrádiakat ugyanakkor az egyháziak viszálya érthető módon több pártra osztotta, amit Raguzában aligha tűrhettek el. A püspök helyzete végül azért vált tarthatatlanná, mivel természetes szövetségeseivel, a raguzai kereskedőkkel is összetűzésbe került kápolnájuk néhány hiányossága miatt, annak bizonyítékaként: végképp nem tud a hódoltsági viszo-95 PAD Acta 17. st. 2222/5. 6. Ugyanilyen értelemben írt a köztársaságnak Torna Ivkovic tartományfőnök is (Fojnica, 1619. március 10.): PAD Acta 17. st. 2202/1. A levélben említett szófiai kápolna-viszály Petar Zlojutric szófiai püspök joghatósági igényei miatt kezdődött. A püspök a szófiai káplán (Agostino di Vincenzo volt budai káplán!) felett ordináriusi joghatóságot akart gyakorolni, megakadályozva a kereskedők szabad káplánválasztását és kivonva őket a raguzai érsek fennhatósága alól. A raguzai szenátus a püspök ellen fordult, és a missziós ügyekben illetékes Szent Hivatal Kongregációja sem állt ki egyértelműen mellette, hanem a kereskedőkkel való együttműködésre ösztönözte. A vitára vonatkozó források: ACDF St. St. vol. Q3-b (Zlojutric levelei, oldalszámozás nélküli kötet). ACDF Décréta S. О. vol. 1613. pag. 141. 524. vol. 1614. pag. 219. vol. 1615. pag. 358. vol. 1617. pag. 289. PAD Litt. Lev. vol. 43. fol. 28r. 40r-41r. 96 PAD Litt. Lev. vol. 43. fol. 153v-155r. 97 1618. augusztus 18-án újra ajánlotta Bonist a kereskedőknek: PAD Litt. Lev. vol. 43. fol. 150v.
