Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Erdélyi Gabriella: Vita a helytartóságról. (Néhány szempont I. Ferdinánd és a magyar politikai elit kapcsolatának vizsgálatához) 341
I. FERDINÁND ÉS A MAGYAR POLITIKAI ELIT KAPCSOLATÁHOZ 361 Hofmann tehát Ferdinánd környezetében a Cles után következő második vonal kulcsfigurája volt, aki annak érdekében, hogy megőrizze befolyását az uralkodó döntéseire, a visszahúzódó természetű főkancellárral ellentétben állandóan az udvarban tartózkodva exponálta magát.7 4 Köréje csoportosult az úgynevezett „liga", vagyis egy főúri klikk, amely a gazdasági életben kiépített érdekközösségét házasságokkal is megerősítette. Érdekszférájuk és befolyási övezetük az örökös tartományok mellett elsősorban Magyarország és Csehország volt. Tagjai — Hofmann kivételével — a hadszíntéren szolgálták Ferdinándot, elsősorban a Magyarországra vezényelt királyi csapatok főhadparancsnokaiként.7 5 Legbefolyásosabb köztük a kincstartó mellett sógora, Wilhelm von Rogendorff und Mollenburg főudvarmester volt, egyben a Titkos Tanács elnökének helyettese. Szintén Rogendorff sógora volt Niklas Graf zu Salm, az 1529-es bécsi védő. Kapcsolatait hasonló nevű fia örökölte meg, aki az 1540-es években vezette Magyarországon a királyi hadakat. Végül ennek a körnek volt még jelentősebb tagja Leonhard Freiherr von Vels, udvari marsall (Cles unokaöccse), és rokoni szálakkal idekötődött az 1537-es eszéki hadjárat veszteseként elhíresült Hans Katzianer is.76 E „liga" sokat vitatott működésének eredménye a kortársak meglátása szerint saját meggazdagodásuk, s az uralkodó szegénysége volt.77 Hogy szolgálataikat maga a király is terhesnek érezte, jelzi, hogy az 1534-ben a látszólag Károly udvarából öccse pénzügyeinek ellenőrzésére kiinduló akciót a ligával feszült viszonyban álló Cles aktív közreműködésével — osztrák történészek feltételezése szerint — titokban maga Ferdinánd kezdeményezte. A királynak azonban a nagy körültekintéssel előkészített tervek ellenére sem sikerült lazítania e befolyásos udvari csoporttól való függésén.7 8 Thurzó, aki a korábban említett okok miatt nem tudott, és nem is akart folyamatosan Ferdinánd udvarában tartózkodni, természetesen megpróbálta érdekeit az uralkodói döntéshozásban részt vevő titkos tanácsosokon keresztül érvényesíteni. A kézenfekvő szövetséges ebben Hofmann volt, aki cserébe Thurzó Fugger-kapcsolatait aknázta ki a maga számára.7 9 A Ferdinánd udvarának viszonyait 1534-ben éberen figyelő császári diplomaták is felfigyeltek kapcsolatukra: „Thurzó titkos egyetértésben van Hofmann-nal, aki a királyt és az összes dolgot 74 K. Wilke: i. m. 87; H. Goetz: i. m. 469. 75 A „ligára" általában ld. Schepper, 299-316. Magyar-cseh-osztrák ügyekben való befolyásukra ld. még: Wese lundi érsek leveleit 1534-ből, idézve Goetznél: i. m. 472. A tagok magyarországi főhadparancsnoki szolgálataira Pálffy Géza: A török elleni védelmi rendszer néhány alapkérdése a XVI. század első felében. In Hagyomány és korszerűség a XVI-XVII. században. Eger, 1997. /Studia Agriensa, 17./ Függelék II: 68-73; Ferdinánd bizalmában Cles után állnak: G. Rill- С. Thomas: i. m. 17/84. 76 Rogendorffra: C. Thomas: i. m. (Von Burgund): 38, 43-44; id. Salmra Johann Newald: Niclas Graf zu Salm. Nachträge zur Biographie desselben. In Berichte und Mittheilungen des Alterthums-Vereines zu Wien 22 (1884) 127-167; Rokoni kapcsolatokra Rogendorff-Hofmann és a Salmok között: Roman Freiherr von Prohäzka: Genealogisches Handbuch erloschener böhmischer Herrenstandfamilien. Neustadt an der Aisch, 1973. 246-248; Moravsky Zemsky Archiv v Brni, Roggendorfische Sammlung, 1400-1698 Urkunden, No. 37, 76; Velsre: H. Goetz: i. m. 470-472; Katzianerre: @@: Hans Katzianer: Ein Feldherr Ferdinands I. Ungedr. phil. Dissertation. Wien, 1939. 77 Az egyik velencei követ meglátását idézi К. Wilke: i. m. 108. 78 G. Rill-G Thomas: i. m. 9-10, 34. 79 Évente több mint 6000 dukátot kapott Thurzó révén a Fuggerektől (Schepper, 311).
