Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Erdélyi Gabriella: Vita a helytartóságról. (Néhány szempont I. Ferdinánd és a magyar politikai elit kapcsolatának vizsgálatához) 341
362 ERDÉLYI GABRIELLA a saját megítélése szerint kormányozza"- tájékoztatták a császárt.8 0 Amikor pedig Thurzó a 30-as évek második felében nehéz helyzetbe került amiatt, hogy a Ferdinándtól kapott adományok jelentős részét a volt Szapolyai-birtokok alkották, amelyek visszaadását János király a Ferdinánddal való megegyezés feltételeként követelte, hozzáfogott a Cles halála után nyilván még befolyásosabb „ligá"-hoz kötődő szálak szorosabbra fűzéséhez. Felesége, Ormosdi Székely Magdolna első házasságából született lányát, Szécsi Margitot, 1540-ben hosszas előkészítés után az ifjabb Salmhoz adta feleségül,8 1 ezáltal megnyerve magának a férj nagybátyja, Rogendorff támogatását is. Hogy ez fontos stratégiai lépés volt, jelzi, hogy Elek a Fugger-családfőre sem hallgatott, aki a vőjelölt kora és adósságai miatt megpróbálta lebeszélni rokonát erről a tervéről.82 Összességében tehát megállapíthatjuk, hogy Thurzó Ferdinánd magyar kormányzatának kulcsfigurája volt: kiterjedt gazdasági és politikai kapcsolatait ügyesen kihasználva nélkülözhetetlenné tudta tenni magát az uralkodó számára. A mélyben rejlő érdekszövetség és kölcsönös függőség olyan szilárd alapokat adott a király és tanácsosa kapcsolatának, hogy azt a köztük lévő bizalmatlanság és személyes rossz viszony sem ingathatta meg. Mindez pedig — visszatérve szűken értelmezett témánkhoz — azt jelenti, hogy az uralkodóhoz ilyen szoros szálakkal kötődő hatalmas és befolyásos nagyúrnak a helytartóság elnyerésében a lojálisabb és megbízhatóbb, de politikailag és gazdaságilag sokkal súlytalanabb püspök-kancellár Prágában nem lehetett egyenrangú riválisa. Ebből pedig az következik, hogy ha Szalaházy nem érzékelve esélytelenségét mégis — amint Thurzó állítja — maga ajánlkozott Ferdinándnál a helytartóságra, ezzel igazi dilemmát a királynak nem okozhatott. Benne ugyanis a helytartóság kapcsán az a kérdés, hogy Thurzó vagy Szalaházy, fel sem merülhetett. Ha tehát személyi kérdés Prágában valójában nem volt, ezzel indirekt úton oda jutottunk, hogy a tárgyaló felek a helytartóság közjogi vonatkozásai terén kellett hogy ellentmondásba kerüljenek egymással. IV. A vita igazi tétje Értelmezzük most újra, a fenti eredmény tudatában Thurzó alábbi sorait: „Amikor Felséged úgy döntött, hogy azonnal tárgyal velem ez ügyben, megértettem, hogy elfogadja mentségeimet azzal a hivatkozással, miszerint úgy tájékoztatták, hogy a rendek sérelmesnek tekintenék, ha valakit az ő megkérdezésük nélkül tennének helytartóvá, mivel erről őket is meg kell kérdezni. Az, aki Felségedet erről az ügyről ilyen módon tájékoztatta, eltért a valóságtól, és saját előmenetelét kereste. Bizonyos ugyanis, hogy a nádor az ország törvénye és szokása szerint mindig helytartó, akinek a halálával, vagy az országtól való távollétében a király az urak rendjéből, de nem a prelátusokéból, azt állít helytartónak, akit akar. Sőt, egy király sem nélkülözheti, soha nem is nélkülözte ezt a helytartót sok és hathatós okból kifolyólag, amelyeket most nem érdemes felsorolni, és majd a jövő megmutat." 80 Wese V Károlynak, 1534. október 16. (Id. a 71. jegyzetet). 81 Thurzó Pozsony városához, 1540. augusztus 17. Archív Hlavného Mesta Slovenskej Republiky Bratislavy, Zbierka listín a listov. Listiny a listy novoveké No. 5698; Schepper, 311. 82 G. Pölnitz-. i. m. Bd. 2.: 1536-1548. Tübingen, 1963. /IV/8. Studien zur Fuggergeschichte 17./ 442/130.
