Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Erdélyi Gabriella: Vita a helytartóságról. (Néhány szempont I. Ferdinánd és a magyar politikai elit kapcsolatának vizsgálatához) 341
360 ERDÉLYI GABRIELLA szágvesztésre ítélték,6 8 nemcsak visszaszerezte a család vagyonát, de Ferdinánd szolgálatában rövid idő alatt az örökös tartományok leghatalmasabbjai sorába emelkedett.6 9 Thurzó a Mohácsot közvetlenül megelőző évek homo novusa volt, elsősorban Mária királyné régi arisztokráciát letörő központosító politikájának köszönhette első birtokszerzeményeit,7 0 de a csúcsra ő is Ferdinánd mellett jutott. Egyszóval mindketten a Ferdinánd által felemelt új — magyar, illetve osztrák — arisztokrácia azon képviselői voltak, akik a király kegyét anyagi támogatásuk révén érdemelték ki, vagyis tulajdonképpen megvásárolták. Az azonos érvényesülési stratégia hasonló kísérőjelenségekkel járt: hirtelen meggazdagodásukat kortársaik gyanúja és ellenszenve övezte. A ravasz és becsvágyó Hofmannt főleg a pénzek hűtlen kezelésével vádolták, Thurzót pedig elítélték, hogy „a magat javát a közérdek elé helyezi".7 1 Számunkra azonban ennél érdekesebb, hogy a király lekötelezettségének tudatában a kincstartó — a Thurzónál már tapasztalt — bátorsággal, a királlyal is szembeszegülve védte saját érdekeit és jogait.7 2 Hasonló tevékenységet folytattak, amelynek során egymással is rendszeresen kapcsolatba kerültek, bizonyosan tehát jól ismerték egymást, és értették egymás szavát. Nem véletlen hát, hogy Prágában is a kincstartót bízta meg a király, hogy Thurzóval a helytartóság ügyében egyezkedjen. Érdekes momentum, és egyben Ferdinánd jó emberismeretére és diplomáciai érzékére vall, hogy Szalaházy Tamás és a vele tárgyaló Cles bíboros pályája — s talán egyénisége is — közel állt egymáshoz. Mindketten főpap-politikusok, továbbá Cles udvari főkancellárként egyben a magyar kancellár felettese is. Az I. Ferdinánddal foglalkozó osztrák történészek figyelme, felismerve, hogy a fiatal és tapasztalatlan uralkodóra közvetlen környezete szokatlanul nagy befolyást gyakorolt, az utóbbi időben elsőként a trentói püspök felé irányult. Választásukat provizórikus eredményeik is indokolták: ő volt az, aki 1530-tól megkérdőjelezhetetlenül Ferdinánd első tanácsosa volt. A király a főkancellár elgondolásait követte nemcsak a birodalmi és az itáliai kérdésekben — amelyeknek kimondott szakértője volt —, hanem a keleti politikában is, s a valláspolitikában éppúgy, mint a pénzügyekben. Mivel a király feltétlen bizalma a köztük lévő kivételes személyes barátságon nyugodott, így azt semmi — még Cles gyakori távollétei, a politikai kudarcok kiváltotta többszöri lemondása — sem veszélyeztethette.73 68 Schepper, 312. 69 Birtokaira ld. Joseph Bergmann: Medaillen auf berühmte und augezeichnete Männer des oesterreichischen Kaiserstaates. Bd. 1. 1844. 207-208. 70 Erdélyi G.: i. m. 123. 71 Vélemények Hofmannról: Helmut Goetz: Die geheimen Ratgeber Ferdinands I. (1503-1564) Ihre persönlichkeit in Urteil der Nuntien und Gesandten. Tübingen, 1963. 467-470; Thurzóra Id.: Johann Wese lundi érsek V Károlynak, 1534. október 16. Magyar történelmi okmánytár a brüsszeli országos levéltárból és a burgundi könyvtárból. 1. köt. Szerk.: Hatvani Lajos. /МНН I. Diplomataria/ No. 100; Frangepán Ferenc kalocsai érsek találó és egyben lesújtó véleményét nemcsak Thurzóról, hanem az osztrák-cseh-magyar új arisztokráciáról általában - beszélgetésük alapján - Schepper írta le (Schepper, 309-310). 72 K. Wilke: i. m. 104-105. 73 Gerhard Rill-Christiane Thomas: Bernhard Cles als Politiker. Kriterien für das Verhaltensbild eines frühneuzeitlichen Staatsmannes. Graz, 1987. /Kleine Arbeitsreihe zur Europäischen und Vergleichenden rechtsgeschichte 18./ passim, különösen 15-17, 26-28, 30-32.
