Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Kéri Henrik: A hidasi (bonyhádi) uradalom tulajdonosai 1660 és 1740 között. A birtok betelepülése a törökök kiűzése után 323
Kéri Henrik A HIDASI (BONYHÁDI) URADALOM TULAJDONOSAI 1660 ÉS 1740 KÖZÖTT A birtok betelepülése a törökök kiűzése után A volt hidasi (bonyhádi) uradalom falvairól készült helytörténeti tanulmányok (Wilhelm Knábel Bonyhád, Heinrich März M aj os, Allinger János Hidas, Szilágyi Mihály Mórágy, Peter Glöckner Mórágy) egymásnak ellentmondó adatokat közölnek az uradalom tulajdonosairól a 17. század második és a 18. század első felében. Az ellentmondások oka, hogy a szaktudomány e kérdést eddig kellően nem tisztázta. Az 1990-es bonyhádi történészkonferencián1 ezzel egy előadás részletesen2 , további kettő érintőlegesen3 foglalkozott, néhány kérdés azonban további tisztázásra vár.4 . Már Odor Imre, az egyik előadó, megjegyezte, „a szövevényes leányági örökösödés útja aligha rekonstruálható"; a több ízben adott teljhatalmi megbízás, valamint a természetes és a törvényesen megbízott gyámság miatt is nehezen áttekinthetők a birtokos viszonyok. A tisztázást ez a tanulmány kísérli meg, kitér továbbá az újratelepülés körülményeire, részben olyan adatok alapján, amelyeket a helytörténészek nem ismertek vagy nem használtak fel. * 1660. január 13-án Lipót császár Jurassin György tihanyi kapitánynak, Gyurgyevics Györgynek és Nagy Andrásnak hűségükért és állhatatos szolgálatukért az elhunyt és magvaszakadt idős Bosnyák Tamás Zala, Somogy, Tolna, Veszp-1 Anyaga nyomtatásban is megjelent: A Völgység két évszázada. Előadások és tanulmányok az 1990. október 20-21-i bonyhádi történészkonferencián. Szerkesztette Szita László - Szöcs Zoltán. Bonyhád ,1991, 269 1. 2 Odor Imre, Hidas földesurai a hódoltság után, i. m. 175-184. 1. 3 Glósz József, A köznemesség birtokviszonyai a Völgységben a XVIII. századi újratelepítéstől a feudális viszonyok felbomlásáig, i. m. 11-20. 1., Dobos Gyula, A Perczelek kereskedelmi kísérlete: a „Compania Tergestiana", i. m. 165-174. 1. 4 Odor Imre - egyébként széles forrásanyagra támaszkodó - tanulmányának néhány téves adata azzal magyarázható, hogy nem vette figyelembe a szekszárdi levéltárban őrzött Perczel-archívum anyagát. Dobos Gyula azt íija, hogy „Perczel József.... 1743-ban sógorával, Gaál Sándorral megvásárolta báró Schilson János Mihálytól Bonyhád és Hidegkút felét...". E vételre Glósz József ebben a formában tér ki: „1723-tól a jószág báró Schilson és Kun Ferenc birtokában volt. Húsz évvel később Schilson a birtok felét eladta Perczel Józsefnek és apósának [Dobosnál sógorának], Gaál Sándornak, 1755-ben a másik felét a Kliegl családnak." Elöljáróban megjegyezzük, hogy Schilson már 1714-től, Kun 1719-től kezdve ügyködött az uradalom körül, de nem tulajdonosként (feleségük örökrésze volt), így Schilson (János Mihály) el nem adhatta a birtok felét 1743-ban (különben is már 1739-ben meghalt), a másik felét meg végképp nem, mert azt a Kliegl család a Kéthelyi-Somogyi-Kun ágon örökölte, illetve részben a családon belüli tranzakciók révén jutott hozzá
