Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Kristó Gyula: Magyarország népei Szent István korában 3
MAGYARORSZÁG NÉPEI SZENT ISTVÁN KORÁBAN 27 a magyarságot nagyobb számban kimutatni nem tudjuk. Ezek a szórványos magyar nevek nyilván a magyar birtokos nemesség ajkán éltek és tőlük kerültek be a magyar emberek által írt oklevelekbe".8 4 Természetesen az állam szerepét kizárhatjuk, hiszen központilag irányított helynévadás és központilag nyilvántartott helynév-regisztráció a középkorban nem létezett. Ugyanakkor igenis volt (legalábbis lehetett) szerepe annak, hogy milyen nyelvű írnok végezte a helynevek lejegyzését. Arról szó sem lehet, hogy megmásította volna a helyneveket (hiszen ez esetben a jogbiztosító szerepet betöltő oklevelek hitelét kérdőjelezte volna meg), de kétnyelvű közegben maga választhatott, hogy latinul adja-e meg a nevet, vagy hogy a beszélt névalakok közül melyiket használja (valószínű, hogy még ebben sem kizárólag egyedül döntött, hanem informátorai játszották a fontosabb szere' pet). Márpedig a 11. században számos településnek élt több neve. Egyáltalán a j 11. században jóval nagyobb szerepe volt (lehetett) a — legalábbis részleges — I kétnyelvűségnek, mint később. A főleg szláv településnevek későbbi elenyészése arra mutat, hogy a magyarság fokozatosan teret nyert a névadásban: maga adott nevet egyes objektumoknak, a maga nyelvére fordította az idegen elnevezést, a kétnyelvű vidékeken a maga nyelvén foglalta írásba a helynevet. Ennek a tendenciának etnikai szempontú értékelése akként szólhat: a magyarság eléggé erős szláv helynévi szövettel átfont matériát talált (kapott készen) a Kárpát-medencében, ezek közül általában a vizek, a nagyobb települések nevét megőrizte, legfeljebb saját hangállományához igazította, kisebb településeknek maga adott spontán módon nevet, illetve maga nevezte el általa megszállt területen alapított településeit. Részletes analízisem mindenben megerősítheti, egzakt módon bizonyíthatja Benkő Loránd megállapításait: „A honfoglaló magyarság a Kárpát-medencének mindazokon a területein, amelyeket korán megszállt, nagyszámú helynevet vett át az akkor itt lakott idegen nyelvű népektől. E helynevek túlnyomóan nagy hányadát szláv nyelvű népek kölcsönözték a magyarba... A szlávból való helynévi átvételek úgyszólván az egész korai magyar nyelvterületet behálózzák... A korai szláv helynévanyag jelentékeny hányada... a magyarságot a nyelvi interferencia szempontjából előző szláv szubsztrátumra utal, világosan jelezve a honfoglaláskor és azt követően az itt lakó idegen népességben a szláv nyelvű elem erős dominanciáját. Az itt talált és a magyarságba olvadt szlávság a magyar nyelvterületté vált vidékek jó részén a helynévi szubsztrátum alapján nem lehetett kisszámú".85 Azt természetesen a helynevek alapján nem lehet meghatározni, hogy mekkora volt e népességszám, de hogy jelentős szlávsággal kell számolni, azt a fentebbi adatok (táblázatok) egyértelműen mutatják, ugyanakkor az is hangsúlyozandó, hogy ez nem statikus érték: nyilván más volt a szlávság magyarsághoz viszonyított aránya a honfoglaláskor, más Szent István korában és megint más utóbb. SZEMÉLYNEVEK Az etnikai viszonyok meghatározását célzó korábbi kutatásokban a helyneveknél sokkal kisebb hangsúly esett a személynevekre. Ennek számos oka van. A korai magyarországi személynévanyag egésze a mai napig nincs összegyűjtve, 84 Kniezsa István: az 1. jegyzetben i. m. 403. 85 Benkő Loránd: a 4. jegyzetben i. m. 170.
