Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Kristó Gyula: Magyarország népei Szent István korában 3
28 KRISTÓ GYULA ugyanakkor éppen a korai időszakra az anyaghiány még gyötrőbb, mint a helynevek esetében. Külön nehézség forrása, hogy a Szent István kori személyek egy része keresztény nevet viselt — így maga a király, Stephanus (István), Dominicus (Domokos) érsek, Sebastianus (Sebestyén) érsek, Anastasius (Anasztáz) apát és érsek, Stephanus (István) püspök86 —, vagyis nevük etnikai következtetések levonására alkalmatlan. Másik részük ismert módon német földről jött Magyarországra, mint egykorú híradás szerint Poznanus dux, Cuntius dux, Orzius dux (azaz Paznan, Hont és Orci), valamint a későbbi kútfőből ismert Vecellinus (Vecelin),87 az ő nevük németből fejthető meg. Az ezredforduló tájáról két család személynévanyagát ismerjük több nemzedéken keresztül, az Árpádok és a Gyulák neveit. Az Árpádok esetében a 10. század második felében befejeződött a török nevek adásának gyakorlata (ilyen nevet viselő utolsó képviselői Géza = Gyeücsa, Koppány, Vajk = Szent István).8 8 Szent István unokatestvérei, (Szár) László és Vazul az elsők, akiknek a dinasztiában szláv eredetű vagy szláv közvetítésű a nevük,8 9 ugyancsak szláv névvel nevezték Szár László fiát, Bonuszlót. Szent István fiai, Ottó és Henrik (= Imre) német uralkodók nevét kapták,9 0 a német névadásnak politikai indítékai voltak. A Gyulák családjában a névadó Gyula (közel kortárs német forrásban Iulus) neve török eredetű ('fáklya'). Ebben a családban tovább élt a török névadás, mint az Árpádoknál, hiszen e Gyula testvérei, Sarolt (Szent István anyja) és Karold mellett Gyula fiai, Bua és Buhna is török nevet viseltek. Ugyanakkor a szláv hatás itt is megjelent, hiszen ismeijük Sarolt szláv Beleknegini ('fehér fejedelemasszony') nevét.9 1 Bármennyi tanulsággal is szolgál e nevek elemzése, a Szent István kori Kárpát-medence etnikai viszonyaira nézve belőlük nem következtethetek, hiszen csak egy-egy kis — bár igen nagy fontosságú — közösségre jellemzőek, és nem a magyarországi társadalomra. A hiteles okleveles forrásanyagban két (esetleg három) Szent István kori személy neve maradt fenn, amely etnikai szempontból figyelmet kelt, Ceba comesé (ispáné), Melekdis ampelourgosé (szőlőművesé) és esetleg — amennyiben Pais Dezső szövegjavítása helyes — Mira ampelourgosé. Ceba (Csaba) neve török eredetű ('ajándék'), Melekdisé magyar (a meleg közszó származéka), Miráé pedig szláv.92 Mindössze ennyi a személynevek első „köre". Nem sokkal gazdagabb a második „kör" sem. Mint fentebb már említettem, közvetett módon lehet valószínűsíteni, hogy az ezredforduló táján élt egy Tumurdi nevű colonus meg egy Podruc nevű személy (birtokos),9 3 akiktől Tömörd és Padrag település kapta nevét. Ok a társadalom alacsonyabb rétegeibe tartoztak. Az előbbi 86 DHA. I. 39., 41, 43., 52. 87 DHA. I. 39.; SRH. I. 296, 297. 88 Czeglédy Károly: Géza nevünk eredete. Magyar Nyelv 52 (1956) 325-333.; FNESz. I. 143, Németh Gyula: A honfoglaló magyarság kialakulása. Közzéteszi Berta Árpád. Bp. 1991.2 281-282. 89 Melich János: László, Ulászló. Magyar Nyelv 37 (1941) 145-146, 151, 154.; FNESz. II. 744. 90 Kristó Gyula-Makk Ferenc: Pa Árpád-ház uralkodói. I. P C. könyvek. Bp. 1995. 39-40. 91 Annales Altahenses maiores. Recognovit L. B. ab Oefele. Scriptores rerum Germanicarum in usum scholarum. Hannoverae 1891.2 (a továbbiakban: AAm.) 16.; Németh Gyula: a 88. jegyzetben i. m. 251-255.: Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai a honfoglalás előtt és az Árpád-korban. Bp. 1986. 534. 92 DHA. I, 41, 85. L. FNESz. I. 185.; Pais Dezső: a 81. jegyzetben i. m. 37, 15-16. 93 DHA. I. 300, 366.
