Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Kristó Gyula: Magyarország népei Szent István korában 3
MAGYARORSZÁG NÉPEI SZENT ISTVÁN KORÁBAN 25 bízhatóan azt, hogy milyen etnikum élt az oklevél keltének (az adat felbukkanásának) idején a településen. Ugyanakkor az is valószínűnek látszik: ha minden prédiumon csak és kizárólag magyarok éltek volna Zsurk közelebbi és távolabbi környezetében, akkor aligha kellett volna az oklevél írójának feltüntetnie azt, hogy Zsurkon magyarok vannak. Az oklevélben Zalda prédium neve nyilván tollhiba, ha Zalkára javítható, abban az esetben talán török személynévi eredetű.78 A negyedik térség, ahonnan az 1075. évi garamszentbenedeki alapítólevél nem interpolált része jóvoltából 11. századra érvényes ismeretekhez juthatok, a Tisza középső folyásának a mai Szolnok és Csanytelek közé eső szakasza (Dél-Szolnok és Észak-Csongrád vidéke). Zounuk (Szolnok) magyar személynévi, Chonu (Csany) szláv személynévi eredetű. Az egész régió helyneveire ez a kettősségjellemző. A víznevek közül magyar Hucu—Huger, Kesekun, Scilu, Meler, Kengelu, Cunutou, Surchuer, szláv a Tiszán kívül (amely szláv közvetítéssel került a magyarba) Zirega, Uztura, Wolue, Curice és talán Cundura neve. A település- és határrésznevek jórészt szláv (Cernigradenses, Unuri, Zunde, Zebeli) és török (•Gehgi, Alpar, Nandirdi, Taka) eredetűek, igaz, jobbára személynévi áttételen keresztül. Ezt az oklevél azon megjegyzései hitelesíthetik, amelyek cseheket (Cehti) és — nyilván már eltörökösödött — varsányokat (Wossciani) említenek a térségben, és a Nandirdi név is közvetve etnikai értékű, ugyanis a török nyelvű dunai bolgárok magyar nyelvben használatos nándor nevéből származik. A magyar településnevek sem hiányoznak a vidéken: Zeku és Sapi képviseli ezt. (Bizonytalan, illetve ismeretlen Sulko, Sorul, Pelu és Gugtha). Ugyanebből az oklevélből nyerhetek képet a nyugati Felvidék (Északnyugat-Magyarország) 11. századi helyneveiről. Itt némi szláv túlsúly állapítható meg. A térség folyói közül szláv közvetítésű a Vág, a Garam és a Nyitra, szláv a Sitoua (Zsitva), a Tapla, a Radmera, a Sikua, a Compa, magyar a Tarmas. A helynevek közül több szláv köznévi eredetű: Pagran 'hegyvidéklakók', Semlar 'zsemlesütők', Tazzar 'ácsok' (ez az oklevélben a besenyők falujaként fordul elő!), Nazal 'nagy orrú', emellett szláv még a Susolgi és talán a Ludan. Magyar Sceulleus, Samto, Gegu, Wagetuin, Sitoatuin, valamint Hudword[iensium] neve. A Borsu név török köznévre megy vissza, Talmach neve török (besenyő) eredetű. A besenyő névadást igazolja az a körülmény, hogy besenyők két faluban (Taszáron és Udvardon) éltek az oklevél szerint.79 Sajnos, Kelet-Magyarországról a 11. században alig van adatunk, pedig ez lehetne a hatodik régió, ahonnan adatokat nyerhetnék. Mindössze Gizella királynénak a bakonybéli monostor számára tett, de csak 15. századi említésben ránk maradt oklevele jön szóba, amely (Erdélyben) Lopat falut és (Arad megyében) Macrát említi.8 0 Az előbbi a szláv eredetű magyar lapu közszó -d képzővel ellátott származéka, az utóbbi pedig szláv köznévi ('nedves') vagy^zláv személynévi eredetű.8 1 78 DHA. I. 184-185. 79 DHA. I. 213-217. 80 DHA. I. 120. 81 A helynevek etimológiai minősítésében alapvetően a FNESz. köteteire támaszkodtam, de felhasználtam további munkákat is: Melich János: a 2. jegyzetben i. m.; Kniezsa István: az 1. jegyzetben i. m. 456-472.; Pais Dezső: A veszprémvölgyi apácák görög oklevele mint nyelvi emlék. A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai. 50. Bp. 1939.; Bárczi Géza: A tihanyi apátság alapi-
