Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Engel Pál: A török dúlások hatása a népességre: Valkó megye példája 267
A TÖRÖK DÚLÁSOK HATÁSA A NÉPESSÉGRE. 269 nem találhatók meg, a szandzsák 1570 körüli, Bruce W McGowan által publikált defterének adatait vettem alapul.5 A pozsegai szandzsákhoz tartozó gorjani kaza településeire sajnos egyedül az 1565. évi defter volt elérhető számomra, igaz, hogy ez nagyon jól olvasható és részletes.6 Néhány elpusztásodott helységre csak az eszéki kaza későbbi, 1580 tájára datálható összeírásában találtam adatot.7 1. A plébániás helyek pusztulása Az egyházi igazgatás szempontjából Valkó megye legnagyobb része a pécsi püspökséghez tartozott, és annak négy főesperessége, az aszúági, pozsegai, valkói és marchiai között oszlott meg. Mindegyik főesperesség plébániáiról több jegyzék maradt fenn a tizedlajstromban az 1332-1335. évekből, így a számuk elég megbízhatóan megállapítható. Legnagyobb részüket ma már lokalizálni is tudjuk, ezeket fogjuk az alábbiakban egybevetni a török összeírások adataival. Az aszúági főesperesség Valkó, a Dráván túli Baranya és Kőrös megye egyegy darabjára terjedt ki. Valkó megyéhez számítható részébe 28 egyház esett. A pécsi egyházmegye marchiai főesperessége — ilyen körülményesen kell meghatározni, mert a kalocsaiban is volt ugyanilyen nevű főesperesség — 35 egyházat foglalt magába. (További két egyház neve megfejthetetlen, valószínűleg elírt név.)8 Csánki a három legkeletibbet, Koruskát, Császárt9 és Nagyolaszt Szerém megyéhez számította, de mivel ezt igazából semmilyen adat nem támogatja, az egyszerűség kedvéért ezeket is Valkó megyeinek vettem. A pozsegai főesperesség Pozsega megyét és Baranya egy kis részét foglalta magába, de Valkó területéből is hozzá tartozott délnyugaton egy darab, 6 egyházzal. A valkói főesperesség teljes egészében Valkó megyei területen volt. Plébániáit a jegyzékek két csoportba osztva sorolták fel: előbb a Valkó (a mai Vuka) folyón innen fekvőket, majd az azon túliakat. (Egyedül az 1335. évi második jegyzék kivétel, ebben a két csoport elegyesen található.) Ez a körülmény eddig elkerülte a kutatók figyelmét, még Csánkiét is, aminek több téves lokalizálás lett az eredménye.1 0 Igaz, a nevek négy listában (1333 I-II, 1334 I-II) folyamatosan következnek, és alapos vizsgálat nélkül nem vesszük észre, hogy egy láthatatlan vonal vágja ketté őket. Az 1335. évi első jegyzék azonban, amely kivételesen csak a névsor második felében olvasható neveket közli, világosan megmondja, hogy ezek azok, amelyek „a Valkó folyó alatt" {de inferiori parte fluvii Wolko) feküsznek.1 1 5 Bruce W McGowan: Sirera sancagi mufassal tahrir defteri. Ankara, 1983. (=McGowan) 6 Baçbakanhk Osmanli Ar§ivi, Tapu defteri No. 351 (=Tapu 351). Nincs mikrofilmezve. Fénymásolatának megszerzéséért Fodor Pálnak és Hegyi Klárának tartozom köszönettel. 7 Ba§bakanlik Osmanli Ar§ivi, Tapu defteri No. 437 (Magyar Országos Levéltár, Filmtár) (=Tapu 437). 8 A főesperesség plébániáinak lokalizálását megkísérelte, de meg nem oldotta, Antun Bosnjakouic: Smjestaj zupa morovickog arhidjakonata od 1332. do 1335. godine. Kacic Zbornik Franjevacke Provincije Priesvetog Otkupitelja 13 (1981) (=Bosnjakovic) 227-247. 9 Császár helyét valójában nem ismerjük, ld. az Adattárat. 10 A Valkón túli kerület egyházai közül Csánki tévesen keresi a folyótól északra Deszk (Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. I-III, V Budapest, 1890-1913. [=Cs.] II. 303), Dombramindszent (306), Jenke (321), Komár (325), Lider (330), Mikola (284), Szentszalvátor (287) helységeket, a Valkón inneniek közül pedig a folyótól délre Vadakolt (360). 11 Monumenta Vaticana históriám regni Hungáriáé illustrantia. Series I. Tom. I. Budapest, 1885. (=Vat. 1/1.) 303.
