Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Engel Pál: A török dúlások hatása a népességre: Valkó megye példája 267
270 ENGEL PÁL A többiről valóban kimutatható, hogy a folyótól északra estek. A főesperesség 59 plébániából állt, ebből 23 jutott a Valkón inneni és 36 a rajta túli kerületre; az adattárban ezt a beosztást követem. Vizsgálatunk nem fog kiterjedni Valkó megye egész területére. Figyelmen kívül kellett hagynom a boszniai püspökség és káptalan uradalmát, amelynek határán belül az egyházas helyek is a püspök alá tartoztak. Ezekről sajnos nem készültek olyan alapos listák, mint a pécsi püspökség plébániáiról, a legtöbbjüknek a helyét és valódi nevét sem ismerjük, csak patrocíniumukat, ezért alkalmatlanok a török forrásokkal való egybevetésre. A megyének a pécsi egyházmegyéhez tartozó részén tehát az 1330-as években összesen 128 plébánia meglétéről van tudomásunk (ld. az Adattárai a tanulmány végén). Hatot közülük (Császár és Mindszent a marchiai főesperességben, Dombramindszent, Szentdemeter, Szentmárton és Kápolna-Szentmihály a valkói főesperesség Valkón túli kerületében) egyelőre nem sikerült sem lokalizálni, sem török kori helységekkel azonosítani. így ezeket a továbbiakban figyelmen kívül hagyom, és csak 122 plébánia sorsát vizsgálom. Adattárunkat elkészítve és az adatokat összeszámlálva a következők állapíthatók meg. A 122 egyházas településből 74 létezett még 1550 táján, 48 pedig puszta lett, ami kereken 40%-os pusztásodást mutat. Három egykori plébánia (Kámánd, Darnó és Leve) egyáltalán nem is szerepel az általam ismert defterekben, ezek feltehetően annyira feledésbe merültek, hogy még pusztaként sem vették őket számba. Az ilyesmi könnyen megeshetett, hiszen további négy helység (Jama, Kuni, Nemdi és Németi) szintén nem található az eszéki kaza 1550 körüli defterében, csak egy későbbiben, amely 1580 táján készült. A települések elnéptelenedése korántsem volt azonos mértékú a megye területén. Középen, a Valkón túli kerületben volt a legsúlyosabb, itt az egyházas helyeknek épp a fele (50%) — az azonosított 32-ből 16 — tűnt el. Sőt, ha a négy azonosítatlan plébániát is, ami valószínű, az elpusztultakhoz kell számítanunk, akkor az arány már 20: 36, azaz 56%. Szintén igen nagy mérvű — bár az előbbinél azért kisebb arányú — elnéptelenedés figyelhető meg a megye nyugati harmadában, az aszúági főesperességben és a Valkón inneni kerületben. Az utóbbiban 23 egyházas helyből 10, az előbbiben 28-ból 12 vált lakatlanná, ami egyformán 43%-os pusztulást jelent. Érdekes módon lényegesen kedvezőbb képet nyújt a megye keleti harmada, a marchiai főesperesség: itt a 33 plébániás hely közül 25 még lakott volt a 16. század közepén, és csak 8 vált végleg néptelenné. Ez pedig „mindössze" 24%-os pusztulást jelez, ami az előző arányokhoz képest szinte kedvező. Más országrészekben — pl. az egri, váradi vagy erdélyi egyházmegyében, ahol jól ismerjük a 14. századi plébániák névsorát — elvétve fordult csak elő, hogy egy egyházas falu a késő középkor folyamán elnéptelenedett. Valkó megyében ellenben azt találtuk, hogy egyházas helyeinek 40%-a szűnt meg 1550 tájára. Ez olyan magas hányad, ami csakis a kivételes körülményeknek — vagyis a módszeres pusztításnak — tudható be. Mindazonáltal súlyos hiba volna az eredményből arra következtetni, hogy a népességpusztulás is csak 40%-os arányú volt. Hogy miért, azt Eng példáján illusztrálhatjuk.
