Századok – 2000

TÖRTÉNETI IRODALOM - Muckenhaupt Erzsébet: A csíksomlyói ferences könyvtár kincsei. Könyvleletek 1980-1985 (Ism.: Veszprémy László) 264

264 TÖRTÉNETI IRODALOM 264 Néhány regesztában a személynevek sziglával jelölten maradtak, ezeket egy igényes forráspublikációban illik feloldani: 38: N. és A. püspökök (Miklós? és Adorján erdélyi püspök). 247: B. pécsi püspök (Bertalan). 290: B. fehérvári prépost (Benedek). 326: E aquinói püspök (Péter). A „Datum pro memoria" kifejezést, ha már lefordította, elég lett volna egyféleképpen is: 409: „Névtelen oklevél" 514-5, 590: „Emlékeztető" Végül néhány kiegészítés: Az 1723-as regeszta valószínű kelte: 1388. (Vö. 1517, 1524 és ZsO I. 489.) Az 1728-as regesztáé: 1302-1328. (János ekkor volt nyitrai püspök.) A 2118-as regeszta közelebbi kelte: 1418. márc. 9,—máj. 10. (ZsO VI. 1616.) Az 1879-80-as regeszták között hiányzik az utaló a 3114-es regesztára: „Nagykőrösi Benedek váci püspöki helynök oklevele. - Pest megye 126.; ZsO II. 6874. -Helyes kelte: 1469. júl. 7. Lásd: 3114. Végül de nem utolsósorban következzék az a regeszta, amely megkaphatja az anekdotában szereplő „állatorvosi ló" címet: 2053: „Ferenc nyitrai kanonok és helynök Hinkó püspök officialisa előtt sokáig per folyt Bálint fia: György nemes, Stupiczna-i ügyvéd (advocatus) és Márton fia: János atyjafia közt világi bíróság előtt bizonyos ügyvédség (advocatia) fölött, melyet György magáénak vallott. Végre a püspök a felek beleegyezésével a helynökre bízta az ügyet. 0 megidézte a feleket, publikálta a tanúvallomásokat, lezárta az ügyet és úgy ítélt, hogy György fizessen mielőbb 66 kis márkát és 3 pénz híján 27-et, akkor János örökre átadja a soltészséget neki és örököseinek; amíg nem fizet, János és örökösei használják és élik." - Az advocatus és advocatia nemcsak ügyvédet és ügyvédséget jelent, hanem soltészt és soltészséget is. Az ügyvédségért nem pereskedtek, nem fizettek érte és kiváltképp nem örökölték, ezzel szemben a soltészséget lehetett örökölni, fizetni és pereskedni érte! - ezt egy jogtörténésznek illendő tudnia. A leírtakban korántsem törekedtem teljességre, hiszen szinte mindegyik regesztában lenne javítandó. Úgy vélem, közel 10 év elegendő lett volna a 4377 darab regeszta szöveg egyenkénti átnézésére és ellenőrzésére is, de sajnálattal kell megállapítani, hogy az elkészült kötet Bónis György ismert és elismert emberi, szakmai tisztességét és hírnevét szóval nem kifejezhető mértékben rombolja. Ugyanakkor az a vigasz sem marad meg számunkra, hogy a „kötet jobb a semminél". A rengeteg benne lévő hiba miatt minden egyes regesztát ellenőrizni kell, e mellé járul, hogy a kötethez nem készült név- és tárgymutató, amely a kötet használatát könnyítené meg. Sajnos nem elég egy kézirat sajtó alá rendezéséhez „nagy alázattal" hozzáfogni! C. Tóth Norbert Muckenhaupt Erzsébet A CSÍKSOMLYÓI FERENCES KÖNYVTÁR KINCSEI Könyvleletek 1980-1985. Balassi Kiadó-Polis Kiadó, Budapest-Kolozsvár, 1999. 248 o. és 83 képoldal A kötet a csíksomlyói ferences rendház 1980-ban és 1985-ben megtalált régi nyomtatványait és kéziratait veszi számba. A kötet első felében (11-90. 1.) a szerző röviden áttekinti a rendház történetét, könyvállományának sorsát, a címben említett felfedezések körülményeit. Alapos fejezetben értékeli a possessorok személyeit, a kötetek tartalmát, a kötéseket, miközben visszautal az egyes darabok régebbi katalógustételeire is. A könyv második része adattár formájában nyújtja (93-200. 1.) a fellelt kötetek leírását 62+111 tételben. A Hunyadi János idején alapított csíksomlyói ferences rendház gyűjteményének jelentőségét az adja, hogy az egyetlen erdélyi katolikus egyházi könyvtár, amely túlélte a reformáció idejét, nemkülönben a csíki tatárjárásokat és Székely Mózes vagy éppen Thököly dúlásait. A könyvtárba később több székelyföldi világi és egyházi gyűjtő anyaga is beolvadt, ami csak még inkább növeli művelődéstörténeti jelentőségét. A könyvtár megpróbáltatásai valójában a rend 1951 évi felszámo-