Századok – 2000

TÖRTÉNETI IRODALOM - Muckenhaupt Erzsébet: A csíksomlyói ferences könyvtár kincsei. Könyvleletek 1980-1985 (Ism.: Veszprémy László) 264

TÖRTÉNETI IRODALOM 265 lásával és a gyűjtemény államosításával kezdődtek. Szerencsés körülmények folytán 1961-ben a Csíkszeredai Múzeumba szállították, ahonnan 1978-ban az újabb kori köteteket (10445 db.) elkülönítették és azokat a helyi Megyei Könyvtárban helyezték el. így a Múzeumban jelenleg is kutatható régi ferences állomány, azaz 15-19. századi nyomtatványok és kéziratok száma 5042. Ez 118 kéziratból, 89 ősnyomtatványból, 593 antiquából, 824 17. századi, s a fennmaradó számban 18. századi nyomtatványból áll. Ezt a számot tovább növeli a rendházban maradt könyvek száma. A korábbi katalógusok alapján már 1980 előtt feltűnt a gyűjtemény legértékesebb részének — ősnyomtatványok, zenei kéziratok, a Kájoni-kéziratok, csíksomlyói iskoladrámák — hiánya, de azt a háború pusztításainak tulajdonították. E hiányzó tételek első része 1980-ban, teljesen véletlenül a kolostor-templom egy Mária-szobrának a talapzatának javítása közben kerültek elő. A 62 tételnyi anyag, egy 17. századi Kájoni arcképpel a rendház gyűjteményébe került. Feltételezhető, hogy a szerzetesek 1944 és 1948 között, értékeiket féltve falazták el a két részletben megtaláltak műveket. Ennél sokkal kalandosabb sors jutott kolostor refektóriumában 1985-ben, tudatos keresés során előkerült „kincsekre", 123 kötetre és a csíksomlyói orgona feliratára. Nemcsak sokkal roszszabb állapotban kerültek elő, néhány kötet teljesen megsemmisült, hanem a lelet a milícia és securitate figyelmét is magára vonta. A megtalálás másnapján elszállították azokat, először a Csíkszeredai Múzeumba, majd Bukarestbe, s 1990-ig tartó hírzárlatot rendeltek el. A könyvek végül is, restaurált állapotban 1992 végéig kerültek vissza a Csíkszeredai Múzeumba. (Csíki Székely Múzeum). A 89 kötet ősnyomtatvány, az ősnyomtatványok jellegének megfelelően egyidejűleg közvetítette az antik, késő-antik művelődést, a középkori klasszikus enciklopédiákat és kézikönyveket, modern, naprakész segédkönyvekkel együtt. Érthető, hogy jól reprezentált a lelkipásztori és prédikációs műfaj, Durandus „Rationalé"-jától Nicolaus de Lyra Postilláiig, Szent Ágostontól Nagy Szent Albertig. Érthető, hogy a két nagy obszerváns magyarországi ferences, Temesvári Pelbárt és Laskai Osvát műveinek különböző kiadásai, több példányban megvoltak. A historiográfiai irodalmat képviselte Antoninus Florentinus Világkrónikája (1457-ig), a Szent István feleségére, Gertrúdra tett megjegyzései miatt is ismert Philippus de Bergamo „Supplementum chronicarum", valamint Jacobus Werner Rolewinck „Fasciculus temporum"-jának példányai. Értékes adatok olvashatók a possessorok, és bejegyzéseikkel foglalkozó fejezetben. A csíksomlyói könyvtár több más középkori egyházi intézmény könyvtárából származó művet is megőrzött, pl. Lövőidről, Brassóból, de éppúgy áttekinthetjük a Kájonihoz kapcsolható műveket is. A székelyföldi könyvgyűjtők, Rétyi János, Benkes János, Kászoni Budoly Péter, Ebecki Pál, de moldvai misszionárius és csángó papok könyvei is kerültek ide. A szerző megállapításai szerint az 1444. évi pápai bulla után támogathatták először könyvajándékokkal a kolostort, majd a 15. század 80-as éveitől leginkább erdélyi szászokkal bővült az adakozók köre. A kötetről további információkkal szolgál a kötések vizsgálata, a történeti kötések vizsgálata, a díszítő motívumok és a kötéstáblák felépítésének meghatározása, a magyarországi és erdélyi kötések szétválasztása. Többükről megállapítható ugyanis, hogy ugyanabban a műhelyben kötötték őket. A restaurálás során a középkori magyarországi kódextöredékek száma is szerencsésen gazdagodott, pl. 14. századi itáliai kánon jogi kódexszel, 15. századi erdélyi antifonáléval és egy berviarum notatum-mal., miként 15. századi oklevéltöredékeink gyűjteménye is újabbakkal gazdagodtak. A példás alapossággal összeállított mutatókkal ellátott könyv megjelentetését az OKTK „Kulturális hagyományaink..." kutatási főiránya és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának támogatása tette lehetővé. Érdemes megemlíteni a szakmai közreműködők széles körét — Borsa Gedeon, Rozsondai Marianne, Jakó Zsigmond, Szőcs János, Benkő Elek, Sarbak Gábor, Madas Edit, Papp Ágnes, Wehli Tünde stb. —, akik a felmerülő azonosítási problémák megoldásával segítették elő a kötet elkészültét. Örvendetes, hogy az utóbbi években a középkori ferences gyűjteményekre vonatkozó ismereteinket és emlékeinket a gyöngyösi és csíksomlyói felfedezések gazdagították. Madas Edit és Monok István „A könyvkultúra Magyarországon" című kiváló kézikönyvének csíksomlyót tárgyaló része máris kiegészíthető jelen kötet meggyőző eredményeivel. Remélhető, hogy az erdélyi és magyarországi közös kutatások és kiadások száma gyarapodni fog, jelen kötet mind szakmai színvonalában mind kiadói előkészítésében, nyomdai kivitelében követésre méltó kiadvány. Veszprémy László