Századok – 2000

TÖRTÉNETI IRODALOM - Bónis György: Szentszéki regeszták. Iratok az egyházi bíráskodás történetéhez a középkori Magyarországon (Ism.: C. Tóth Norbert) 260

TÖRTÉNETI IRODALOM 261 sekor valamilyen okból elfelejtette kicédulázni Reg. Arp. II. kötetének már megjelent füzeteit és Smiciklas művének is csak I-VII. köteteit nézte át. Összefoglalva: a cédulaanyag igen messze állt a forráspublikációk elfogadott szakmai színvonalától. A kézirat gondozója és szerkesztője ezáltal nem kis terhet vett a vállára a szöveg sajtó alá rendezésével. Ugyanakkor rendelkezésére állt a kézirat átadása előtt Borsa Iván Klaniczay Tibor kérésére 1988-ban készített lektori véleménye, amelyben a kiadást megelőző feladatokat foglalta össze. A 18 oldalas lektori vélemény az elvégzendő legszükségesebb teendőket tartalmazza ahhoz, hogy az anyag publikálásra kerülhessen. Mivel — mint írja — a kézirat általánosan elfogadott színvonalra való felhozatala csak minden egyes szöveg „kollacionálásával" lenne elképzelhető és ez a feladat „egy gyakorlott medievistának — ha semmi mással nem foglalkozna — legalább egy évet venne igénybe", a mihamarabbi megjelenést szem előtt tartva tette meg kompromisszumos javaslatait, amelynek egyik sarkalatos pontja volt, hogy a kötet elején szerepeljen a kézirat gyanánt kitétel. Az ő lektori tevékenysége ezzel befejeződött, s a szerkesztővel az elmúlt idő alatt kapcsolata nem volt, így a nyomdába adott kéziratot sem láthatta. Balogh Elemér a bevezetésben hangsúlyozza, hogy a Borsa Iván által készített „rendkívül alapos lektori véleményt ... messzemenően igyekezett figyelembe venni". A megjelent kötet és a lektori vélemény — amelyet Borsa Iván kérésemre a rendelkezésemre bocsájtott — összevetése után a következőket mondhatjuk: Nem került kiegészítésre a regesztákban a címzettek pontos megjelölése (lektori 3. pont): „két ill. három plébános" (1944, 1951, 19G4, 2024, 2065 reg.). Nem került pótlásra a hivatkozott folyóiratoknál a szerző neve és közleményének címe (lektori 5/f. p.). Nem történt változás a nevek monogrammal való megjelölésében sem (lektori 6/h. p.): 1473, 3086, 3108, 3211, 3212, stb. A helynevek írásmódjára a lektor kétféle módszert javasolt (lektori 9/c. p.): a betűhívet, amelyhez a ragok kötőjellel kapcsolódnak, vagy az eredeti alakot mai helyesírással, mivel az akkori — és hozzátehetjük a jelenlegi — formában a hely- és a személynév mutató készítése szinte lehetetlen feladat: 756: sumbuni, 770: somboni, 789: Sunbun-i, 811, 865, 867, 878: somboni főesperes (ma­gyarul zsombolyai, a későbbi pankotai főesperesség). 2369: Charnavoda-i, 2376: Charnavodai, 2378: Csarnavodai. 1952: 4. sor: dobrakucsai, 5. sor: Dobrakucha. A nevek kiírása továbbra is hiányos (lektori 10. p.): 369, 371, 2060, 2138, 2966, 2968, a személyek rangja szintúgy: 249, 1695, 1953-56, 1959, 1962-64, 1966-68, 2089, 3259. Nem került javításra (lektori 11. p.) a 376-os regesztában az oklevél kiadójaként szereplő IV Ince, aki 1264-ben már rég nem élt. Az esküre kötelezetteknél ugyan javításra kerültek az arab számmal kiírtak (pl. 15. maguk­kal), de az 1585: „Anna három nemes magával az esküt letette" és 2154: „az alperesi nőnek harmad nemes magával ... esküt ítél meg" továbbra sem a legjobb formula. A lektori 12. pontjában az archidiaconus és a diaconus fordításáról leírtakat teljesen figyel­men kívül hagyta a szerkesztő (a legtöbbnél latin tudás sem kellett volna a helyes alakhoz): 211: barsi esperes, 212: szerémi esperes, 215: somogyi esperes, 275: soproni esperesség, 542: honti esperes, 1024: Pozsony vármegyei esperes, 1333: Szabolcs vármegyei főesperes, 1761: baranyai esperes, 1947: Balázs pálóci plébános és alesperes - természetesen mindegyik esetben főesperest, az utolsónál pedig esperest kellett volna írni. A 13/e. pontban említett Christianus név fordítása csak a felsorolt két regesztában került javításra és továbbra is kétféle formában szerepel: 2167, 2230: Krisztián, 1975: Keresztély. A 13/f. pontban az esztergomi és felhévízi keresztes konventek esetében az elhagyásra javasolt Szent Sír-rendi kitétel ugyan eltűnt, de helyette a johanniták, illetve az ispotályos kitétel jelent meg: 459, 496, 524, 532, 814, 1542. [Vö. Korai Magyar Történeti Lexikon. (9-14. század) Főszer­kesztő Kristó Gyula, szerkesztők Engel Pál és Makk Ferenc. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1994. 610. o. Koszta László] Végül az utolsó, 14. pont: a kötetre nem került rá a kézirat gyanánt megjelölés. A kötet alapos átnézése után — a teljesség igénye nélkül — az alább következő hiányosságokat és hibákat találtam: A Források részben Веке Antal neve alatt szereplő mű nem azonos azzal, amelyre az egyes regesztáknál hivatkozást találunk, a közlemény helyes címe: Az erdélyi káptalan levéltára Gyula­fehérvárott. Tört. Tár 1889. I. és 1892. II. közlemény. Ugyanitt az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzékét Szentpétery neve (1-5, 8, 10) és Reg. Arp. (481, 491, 496) alatt is megtaláljuk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom