Századok – 2000
TÖRTÉNETI IRODALOM - Kubinyi; András: Mathias Corvinus (Ism.: Tringli István) 258
258 TÖRTÉNETI IRODALOM 258 A továbbiakban közreadott példákkal nem azt akarjuk jelezni, hogy mit nem tudott Császár a következő évszázad latin filológiájáról, inkább a közreadó szerkesztők következetlenségeit akarjuk vázolni. Teljesen feleslegesen olvassuk el a Kézainak nevet adó helyről szóló fejtegetéseket az Ajánlólevél előtt, hiszen mára a kutatás teljesen egyértelműen a Fejér megyei Kinza pusztát fogadja el. A későbbi fordítások jegyzetei az itt olvashatónál sokkal többet elárulnak a Szkítia kapcsán említett földrajzi nevekről. Az itt a 16. oldalon említett Szemere helyett ma inkább Szemény nemzetséget írnak, Keveházát azaz Keveaszót furcsa módon Túrkevével („talán") azonosítja, Marchegg helyett Merchegg, Litvánia helyett Lajta, - és megjegyzéseinket még hosszan lehetne folytatni. Ugyanakkor persze szembetűnő, hogy a későbbi fordításokban és jegyzetekben sok minden elhomályosult, ami még Császárnak világos: elfelejtődött Priszkoszra tett kitűnő megjegyzése Attila udvarának leírása kapcsán, elfelejtődött, hogy Abbach egy Regensburg melletti gyönyörű fekvésű kisváros, vagy a „castrenses" magától értetődő 'várnép' fordítása. Mindezek ellenére úgy véljük, hogy Császár Mihály fordítása mellett csak a szerzői jogdíjaktól való mentesség szólt, s a kötet összességében többet veszített mint nyert a legújabb Bollók János-féle fordítás figyelmen kívül hagyásával. A legnagyobb gond, hogy a Kézai-szöveg a Scriptores-kiadásban új fejezetszámokat kapott, ami a modern fordítások és a régiek közötti hivatkozásokat mérhetetlenül megnehezíti és áttekinthetetlenné teszi. Az már inkább filológiai problémákat vet fel, hogy Császár Mihálynak még ne állt módjában a Scriptores-ban (1937) kiadott szöveget követni, mint ő —jelen kötet kiadóival szemben — bevallja, Mátyás Flórián latin szövegét és fejezet-beosztását követte. E kis kötet jó példáját nyújtja a reprint vagy inkább félreprint-kiadások által kínált lehetőségeknek, de ugyanakkor a közreadóra leselkedő csapdákra és nehézségekre is figyelmezet. Az érvek józan mérlegelése igényes reprint-kiadásokhoz vezethet, amelyben laikus és szakember egyaránt örömét leli. Miként Anonymus, úgy Kézai esetében is változatlanul aktuális egy fordítás-történeti áttekintés, akár régebbi fordítások változatlan újraközlésével. Ha jelen kötet szerkesztői nem nyúltak volna bele Császár fordításába, akkor már egy Kézai-fordítással kevesebbet kellene újra kiadni. így azonban az olvasóknak, történelemtanároknak és könyvtárosoknak nem árt résen lenniük, ha e kötetet kézbe veszik. Veszprémy László András Kubinyi MATTHIAS CORVINUS. DIE REGIERUNG EINES KÖNIGREICHS IN OSTMITTELEUROPA 1458-1490 (Studien zur Geschichte Ungarns 2.) Tibor Schäfer Verlag Herne, 1999. 245 o. Az 1999-es frankfurti könyvvásárra jelent meg Kubinyi András német nyelvű tanulmánykötete a Schäfer kiadó gondozásában. A könyvet Kubinyi kilenc munkájából állították össze. A kilenc közül nyolc már 1982 és 1994 között máshol is megjelent nyomtatásban, az utolsó mű azonban e kötet számára készült. A témaválasztás közösségét a cím nem fejezi ki tökéletesen. Nem egyszerűen az a közös bennük, hogy mindegyikük Mátyás király korszakával foglalkozik, hanem az, hogy a mátyási államszervezet egyes kérdéseit vizsgálják. Ebben az esetben joggal használhatjuk az állam szót. Míg korábban csak országról, királyról beszélhetünk, Magyarországon Hunyadi Mátyás uralkodása adott jelentős impulzust az állam kialakulásának. A szerző tanulmányai nagy forrásapparátussal és mélységgel ennek az új hatalomnak a működését vizsgálják. A Mátyás-kori államszervezet című tanulmánynak a tagolása is elüt a szokásos kormányzattörténeti munkákétól. Korábban az ország első emberének, a királynak a jogairól csak nagyon keveset írtak, Kubinyi azonban ezzel kezdi mondandóját. A tanulmány további fejezetei is mind azt vizsgálják, hogyan tudott a király befolyást gyakorolni az állam egyes területeire. A király rendes hatalmát meg kell különböztetni a teljhatalmától, amelyet az oklevelek általában a plenitude potestatis kifejezéssel adtak vissza. Ezt a kifejezést akkor vették igénybe a magyar uralkodók, ha nem a szokásos módon jártak el, pl. a rendestől eltérő bírói eljárásra adtak utasítást, kiváltságot, korabeli szóval szabadságot adományoztak alattvalóiknak. A királyi rendelkezésekhez azonban az ország reprezentánsainak hozzájárulását is meg kellett szerezni. Ez két helyen történhetett: a királyi tanácsban és az országgyűlésen. Kubinyi a kötet szinte mindegyik tanulmányában kiemeli, hogy a két szerv között nem létezett az a
