Századok – 2000
TÖRTÉNETI IRODALOM - Köblös József: A Dunántúli Református Egyházkerület Levéltárának magyar vonatkozású középkori oklevelei 1256-1525 (Ism.: Tringli István) 252
252 TÖRTÉNETI IRODALOM 252 Köblös József A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET LEVÉLTÁRÁNAK MAGYAR VONATKOZÁSÚ KÖZÉPKORI OKLEVELEI 1256-1525 (A Pápai Református Gyűjtemények kiadványai, Forrásközlések 1.) Pápa, 1997. 157 o. A teljes szövegű középkori oklevélközlés mind ritkább ma Magyarországon. Főleg a késő-középkori oklevelek esetében a regeszta-forma már-már egyeduralkodóvá válik. Pedig az ilyen közlés nélkül nem léphet előre a magyar diplomatika és a jogtörténeti kutatás. Az oklevelek teljes terjedelmű közreadásának szükségessége nem lehet kétséges politikatörténetileg, államjogilag fontos szövegek esetében. Csakhogy az ilyen tartalmú iratok éppen egyediségük miatt fontosak, a lassan változó szokásjog elveiről, az oklevelek változó szóhasználatáról keveset árulnak el. A nagy terjedelmű levéltári állagok teljes szövegű közlésébe merész dolog belevágni: a nagy okmánytárak készítésére fordított munka és a kiadás költségei nem állnak arányban a felhasználók számával. Kiutat jelenthet azonban a kisebb gyűjtemények, levéltári állagok in extenso kiadása. A pápai Dunántúli Református Egyházkerület Levéltárában található középkori oklevelek közlése ebbe az irányba haladt. A gyűjtemény okleveleit eredetileg a pápai főiskola könyvtára őrizte. Oda a 19. században jutottak, jórészt lelkészek hagyatékából. A legtöbb irat (14 db) a padányi László- család és a köveskáli Györffy- család (5 db) levéltárából került a lelkészeken keresztül a könyvtárba. Az elmúlt években az egyházkerületi levéltárat az oklevelek kiadója Köblös József rendezte. Az ő javaslatára helyezték át a levéltári jellegű iratokat a könyvtárból a levéltárba, az 1526 előtti iratokat pedig az országban legtöbb helyen bevett elvnek megfelelően a többiektől elkülönítették és kialakították a sorszámos rendszerű helyi Diplomatikai Levéltárat. Az ily módon létrejött 1526 előtti gyűjtemény okleveleit adta ki Köblös József. Az oklevéltár összesen 44 dokumentumot tartalmaz. Az első 1265-ből származik, amelyben IV Béla a besenyőfiaknak nevezett padányi tárnokokat a nemesek közé emelte, az utolsó 1525-ből, amelyben a döbrési nemesek határuk egy részének felmérését erősítették meg. A 44. dokumentum egy 18. században készült regesztafuzet, amely a padányi László- család birtokában levő oklevelekről készült. Az oklevelek majdnem fele újkori másolatban maradt ferjn, az eredetiek egy része pedig elveszett, ezeknek csak a fényképe található a levéltárban, a kiadás ezek után készült. A 44 dokumentum közül eddig 16-ot már közöltek — köztük van az összes Árpád-kori oklevélszöveg —, azonban eddig nagy részük rossz, hibás kiadásban került sajtó alá. Az eddig ki nem adott oklevelek közül tartalma miatt külön ki kell emelni Zsigmond király 1398-as pátensét, amelyben a szentgáli, horhi, nempti vadászoknak Lajos királytól kapott kiváltságait megerősítette a Bakony és a Kab erdeinek használatával egyetemben. Az oklevél eddig a Magyar Országos Levéltár Diplomatikai Fényképgyűjteményében sem volt hozzáférhető. A vadászok kiváltságlevele fontos adalék Nagy Lajos eddig kevés figyelemre méltatott „társadalompolitikájához": az udvarnokok nemesítéséhez, a maradék királyi szolgáltatónépek kiváltságos helyzetének megerősítéséhez, amely a magyar nemesség középkori kialakulásának utolsó nagy fejezete volt. Három oklevél mellett fennmaradt későbbi fordításuk is, Köblös ezeket is közölte. A 29. és 30. számú oklevelek 18. századi fordítása különösen tanulságos: a korabeli fordítás-technika mellett a nyelvújítás előtti magyar jogi szóhasználatból is sokat megőrzött e két dokumentum. Az oklevelek közlése pontos, a dokumentumokhoz alapos kritikai jegyzetek készültek. Külön ki kell emelni a latin oklevélss.övegek logikus bekezdésekre tagolását. Névmutató és az oklevelek provenienciájának összeállítás? teszi teljessé a kötetet, amelyet néhány oklevél fényképének közlése zár. A fényképek közül azonban némelyik csaknem teljesen olvashatatlan (6, 7, 11, 13. sz. kép). A rossz minőség láthatólag nem a fényképész hibája, egyik-másik oklevél maga is foltos volt, ráadásul nagyon le lettek kicsinyítve. Mivel mind gyakrabban mellékelnek forráskiadásokhoz a forrás eredetijéről készített fényképet, Köblös könyvének kapcsán érdemes elgondolkozni azon, hogy mi az értelme a kiadáshoz csatolt fényképmellékletnek. Az oklevél fénykép nem illusztráció, erre egy oklevéltárban amúgy sincs szükség. Eltekintve néhány címeres levéltől meg néhány míves iniciálétól, egy szokványos oklevél képe fölött még egy okmánytár olvasójának szeme sem akad meg. Nem feladata a fényképnek
