Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Csukovits Enikő: A római Szentlélek-társulat magyar tagjai. (1446-1523) 211
216 CSUK0V1TS ENIKŐ mérlegelésével új bullát bocsátott ki, amelyben megerősítette a társulat korábbi kiváltságait, ugyanakkor megkönnyítette a belépés lehetőségét. A korábbi, szabott tagdíj helyett mindenki annyit fizetett be, amennyit tudott illetve akart, s módot adott arra is, hogy a távollevők meghatalmazott útján iratkozzanak be.22 A pápai kiváltságnak köszönhetően a tagok száma ezután már gyorsan gyarapodott, s a kötet lapjaira Európa számos uralkodója, püspökök és világi előkelők mellett sok ezer ismeretlen név is került. Nagy Iván szerint a confraternitásba az olaszok és a magyarok léptek be a legnagyobb számban.23 Az anyakönyvet 1653-ig használták, lapjain különböző évszázadok sokféle kézírásával. Az 1446-1477 közötti években a bejegyzések még minden rendszert nélkülöztek: mindenki oda írta a nevét, ahova akarta. A jelentkezők általában a kötet elejére jegyezték be magukat, de került 1449. évi bejegyzés a 234b, 1475-ös beírás a 458a oldalra. 1477 után e téren is változás történt. A kötetet az ABC betűi szerint felosztották, s ettől kezdve a társulatba lépő a keresztneve kezdőbetűje szerint írhatta vagy írathatta be magát. Az így kialakított rendszer sem működött persze hibátlanul: például amikor az M betű, amelyre pedig viszonylag sok helyet hagytak, megtelt, a kötet végén újabb M betűvel kezdődő sorozatot kezdtek. E rend azonban számunkra használhatatlan, hiszen itt egy lapra kerültek a Nicolausok vagy a Johannesek, lakóhelytől, országtól függetlenül, és külön lapokra, egymástól esetleg több száz oldalnyi távolságra az egy helyről vagy egy családból egy időben, de önálló bejegyzésben jelentkezők. A kötetben való keresést Bunyitay is nehézkesnek találta, ezért a kiadásnál nem követte a könyv eredeti szerkezetét. Kiadásában egyszerű időrendet alkalmazott: a teljes anyagból kigyűjtött magyar vonatkozású bejegyzések a keltezések sorrendjében követik egymást. A beiratkozás módja meglehetősen egyszerű volt: a belépni szándékozó vagy meghatalmazottja megjelent a Szent Péter bazilikától nem messze, a Borgo-ban fekvő ispotályban, befizette a belépési díjat, és beírta vagy beíratta magát az anyakönyvbe. A beiratkozás díja 3 aranyforint, azaz dukát volt belépéskor, utána pedig évi egy garas. 1477-től, mint tudjuk, kevesebb pénzzel is be lehetett lépni. Az első magyarországi belépő, a szepességi Újfaluról érkező Jodok nevű pap 1446. április 6-án a szabályoknak megfelelően befizette a 3 dukátot, ígéretet tett az évi 1 garas fizetésére, két héttel később újra visszatért, s lelke üdvéért még egy dukátot adott át. A másik az évi belépő, Galsai Albert már több évnyi garast fizetett be előre.24 Nála is körültekintőbben, egy életre rendelkezett a fizetés módjáról Nagyfalui Ézsaiás, aki a Kraszna megyei Zoványban volt pap, és 1493 márciusában szüleivel, rokonaival lépett a társulatba. Az anyakönyvben olvasható bejegyzés 22 LC Előszó XIX. 23 Nagy Iván i. m. 236. 24 LC 1/1. 1/2. Mivel az egyes bejegyzésnek a kiadásban nem adtak sorszámot, a gyors azonosíthatóság kedvéért minden bejegyzésre két, / jellel elválasztott számmal hivatkozom: az első a kiadás oldalszáma, a második szám azt jelöli, hogy a bejegyzés hányadik azon az oldalon. Ha valamelyik bejegyzés szövege a következő oldalon is folytatódik, a következő oldal első számát az azt követő első szöveg kapja. Fontos megemlíteni, hogy a Bunyitay által közölt bejegyzések és az anyakönyvben található bejegyzések száma nem teljesen azonos, Bunyitay ugyanis több esetben egy egységben közölt láthatóan önállóan belépő személyeket, akik külön bekezdésben, gyakran ego-val vagy item-mel kezdődő szöveggel jelentkeztek, (pl. LC 29/1-2.) Ezeket a számításnál külön egységként kezeltem.
