Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Csukovits Enikő: A római Szentlélek-társulat magyar tagjai. (1446-1523) 211
A RÓMAI SZENTLÉLEK-TÁRSULAT MAGYAR TAGJAI 215 csupán a kötet átlapozásával kialakult, gyakran hamis benyomásait írta meg.17 Magam először a középkori magyar zarándokokról készült rövid áttekintésemhez használtam a kötetet, melynek feldolgozását azóta terveztem.1 8 Az elmúlt hónapokban a számítógép előtt töltött idő figyelemreméltó tapasztalattal szolgált: a forrás szemelgetésével levont korábbi következtetések szinte mindegyike helytelennek, vagy legalábbis pontatlannak bizonyult. A gép könyörtelenül számolt, futó benyomásról ez esetben nem lehetett szó. Az anyakönyv gépre vitele kapcsán szerzett tanulság úgy vélem, túlmutat a konkrét forráson: vélhetőleg számos jól ismert forrás nyújtana teljesen új adatokat egy hasonló jellegű feldolgozás után. *** A Szentlélekről elnevezett ispotályos rend egyike volt a középkor legelterjedtebb betegápoló rendjeinek. A 12. század második felében Montpellier-ben alapított — eredetileg laikus — társulat a 13. században az ágostonos kanonokok regulája alapján élő szerzetesrenddé szerveződött, s a 14. századra egész Európában már több, mint ezer házzal rendelkezett. Magyarországon három szervezeti egységre tagolódva 9 házuk volt, a rend magyarországi központjának a budafelhévízi ispotályt tartották.19 A római házat III. Ince pápa alapította „Isten dicsőségére és a kitett gyermekek és szegény betegek testi-lelki ápolására".20 A római ispotály fenntartására confraternitást, azaz társulatot szervezett, a pápák avignoni fogsága idején azonban a társulat működése megszűnt, s magát az ispotályt is a pusztulás fenyegette. A nehéz helyzetben lévő kórházat IV Jenő pápa mentette meg: 1446. március 25-én kiadott bullájával az ispotály fenntartásához szükséges anyagiak biztosítására újra megszervezte a confraternitást.21 Mindazok, akik a társulat tagjainak sorába léptek, a halál órájában minden túlvilági szenvedéstől mentesítő teljes búcsút nyerhettek, és életükben egy alkalommal a gyónás keretében feloldozást kérhettek még a legsúlyosabb, egyébként pápai jogkörbe tartozó bűnök alól is. A társulati tagok számára egy aranyozott vörös selyembe kötött, oldalán két kapoccsal záródó könyvet nyitottak, melynek első lapjára IV Jenő pápa bullájának szövege került. A tagság gyarapodása azonban jócskán a várakozások alatt maradt. A belépés díját meglehetősen magasan, három forintban állapították meg, beiratkozni pedig csak személyesen lehetett, e két feltétel együttes hatásának köszönhetően a kötet 482 oldalából az első harminc év alatt 64 sem telt meg. Az ispotályon 1477-ben újra egy pápa, ezúttal IV Sixtus segített. A körülmények 17 Fraknói Vilmos: Magyarország egyházi és politikai összeköttetései a római Szent-székkel. II. Bp. 1902., 403-405. Pásztor i. m. 119-122. 18 Csukovits: Cum capsa i. m. 19 Borsa Gedeon: A Szentlélekről elnevezett ispotályrend búcsúlevele Esztergomban. In: Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve 1982-83. 207-219.(A továbbiakbein: Borsa: A Szentlélek ispotályrend), Pásztor i. m. 50-65., Somogyi Zoltán: A középkori Magyarország szegényügye. Bp. 1941., Kubinyi András: Orvoslás, gyógyszerészek, fürdők és ispotályok a késő középkori Magyarországon. In: Főpapok, egyházi intézmények és vallásosság a középkori Magyarországon. Bp. 1999. 260-267. 20 LC - Előszó, XVII. 21 Az alapító levél szövegét mind Nagy Iván i. m., mind a LC Előszavában Bunyitay közli, XVIII-XIX.
