Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Vitári Zsolt: A testi felkészítés szerepe és fejlődése a Hitlerjugendben; 1933-1939 1377
1402 VITÁRI ZSOLT nisztériumoknak állásfoglalásra.8 0 A törvényjavaslatot kisebb viták után minden érintett miniszter támogatta, így 1936. december 1-én a kormány is elfogadta, Hitler és Lammers aláírása után pedig életbe léphetett. A Hitlerjugend-törvény megszületése előtt tehát ismét lendületbe jött az a konkurrenciaharc, amelyben minden olyan hatalmi szerv képviseltette magát, amely valamilyen módon érintett volt az ifjúságpolitikában. A Hitlerjugend ismét sikert könyvelhetett el azáltal, hogy a törvény értelmében a HJ valósíthatta meg az ifjúság teljes uniformizálását. Bár Helmut Stellrecht teljes koncepciója elsősorban a magas költségek miatt nem valósult meg, valójában tervének jelentős részét felhasználták. A koncepció és a megvalósítás közötti eltérés inkább abban mutatkozott meg, hogy a képzésbe igyekeztek olyan gyakorlatokat bevonni, amelyek nem ütköztek túlságos anyagi nehézségekbe. így nem lehetett az ifjúságot korlátlanul lövészetre oktatni, hiszen ezek költségeit nem tudták volna előteremteni. Azokban a kérdésekben azonban, ahol a költségek szerepe minimális volt, a tervet teljes egészében átvették. Elégedett lehetett a törvénnyel a Wehrmacht is, hiszen 1936-tól az ifjúság kiképzése — már a törvény megszületése előtt is — megfelelő irányba haladt. 1936-tól a védfelkészítés ugyanis az egész testi felkészítési program szerves részévé vált, a HJ pedig fokozatosan szoros kapcsolatokat alakított ki a Wehrmachttal. Egyedüli vesztesnek Rust érezhette magát, hiszen álláspontját nem támogatták a végső döntésben. Vesztes viszont nem azért volt, mert az ifjúság nevelése és képzése teljesen más utakra terelődött, mint ahogy ő elképzelte volna, hanem elsősorban azért, 'mert a jövőben elvesztette addig sem számottevő befolyását a Hitlerjugend és Baldur von Schirach felett, a küzdelemből tehát megtépázott presztízzsel került ki. A törvény értelmében a HJ-ba való belépés elvileg 1939 márciusáig önkéntes maradt, gyakorlatilag viszont olyan nyomás nehezedett a kívül maradókra, ami lehetetlenné tette a továbbiakban a belépés megtagadását. Schirach a törvényt „az emberiség neveléstörténetének új szakaszaként"8 1 tartotta számon. A végrehajtási utasítások viszonylag későn jelentek meg, mindkettő 1939-ben. Végső soron csak a második végrehajtási utasítás valósította meg az ifjúság teljes öszszefogását, ezért ezt „Ifjúsági szolgálati rendeletnek" is nevezték. Ez az utasítás írta elő, hogy a 10-18 év közötti fiatalok kötelesek a Hitlerjugendben szolgálatot teljesíteni. A végrehajtási utasításban foglaltak megvalósításának eredményeként a HJ tagsága 8,7 millióra emelkedett, amely szinte az ifjúság száz százalékos felvételét jelentette. Valójában csak az egészségileg alkalmatlanok maradtak ki, illetve a különböző engedetlenséget tanúsító ifjúsági csoportok. 1936 még egy szempontból fordulópontot jelentett mind a háborús felkészülés, mind a Hitlerjugend szempontjából. Ebben az évben vezették be ugyanis a második négyéves tervet, amely az élet szinte minden területén éreztette a háborús készülődés fokozódását. A gazdaság és a Wehrmacht felkészítése a háborúra még szervezettebbé vált, és ezzel párhuzamosan haladt az ifjúság mobilizálása is. 80 BA, R 43 11/525., 164., a Birodalmi Kancellária írása a törvényjavaslattal a birodalmi minisztériumoknak, 1936. november 20.; idézi: Buddrus, Band I., 101. 81 Schirach beszéde a königsbergi HJ-vezetőgyúlésen 1937. január 13-án; idézi: Buddrus, Band I., 102.
