Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Szovák Kornél: Szent László alakja a korai elbeszélő forrásokban (A László-legenda és a Képes Krónika 139. fejezete forrásproblémái) 117
136 SZOVÁK KORNÉL tenay Péter auxerre-i grófot koronázta latin császárrá Rómában. II. András így reményeiben csalatkozva a tengeri utat választotta, útján Spalatóban augusztus 23-án németek vártak rá.8 7 Közben Courtenay Péter Rómából Konstantinápolyba vezető útján epiruszi (görög) fogságba esett, majd hamarosan meghalt.8 8 Feleségének két esztendeig tartó, közjátékszerű kormányzata után a korona középső fiára a „quasi rudis et idióta" Courtenay Róbertra szállt.89 Ha a krónika németjeit nem kívánjuk a Latin Császárságnak a bizánci forrásokban frank néven emlegetett, nyilvánvalóan vegyesen francia és német főuraival azonosítani, akkor nagy a valószínűsége annak a feltevésnek, hogy Courtenay Péter fogságba esésének, illetve halálának hírére a Spalatóban Andrást fogadó német lovagok ejthették meg a választási aktust, jól ismerve II. András igényének természetét. Egy ilyen választásból mellesleg a hadjáratban az uralkodó körül tüsténkedő meráni rokonság is tetemes hasznot remélhetett volna.9 0 Elképzelésünket látszik támogatni a 139. krónikafejezet szóhasználata is. A választókat a krónika „duces et tetrarche Theutonicorum cunctique barones et optimates" fogalmakkal írta körül. Veszprémy László úgy véli, hogy a bibliai eredetű „tetrarcha" kifejezés államjogi értelemben nem fordul elő a középkori forrásokban, így a magyarországiakban sem, s ez így is van. A középkori görög nyelv szótára szerint a tetrarcha az ország negyedrészének a kormányzóját (az Újszövetség „negyedes fejedelmeit"), illetve általánosabb értelemben kisebb, jelentéktelenebb uralkodót is jelenthet.91 A nyugati forrásokban Du Cange szótára szerint a Gesta consulum Andegavensium 1164 táján írásba foglalt negyedik recenziójában92 fordul elő, s itt Jámbor Lajos testvéreivel együtt részuralkodóvá tett fiára, az ily módon negyedmagával kormányzó Kopasz Károlyra vonatkozik.93 Ez kétségkívül arra mutat, hogy az egyébként ritkán használt terminust adott esetben 87 Spalatói Tamás forrásadatát nem lehet magyarországi szászokra magyarázni. Köztudott, hogy András vállalkozása német-osztrák rokonsága körében folyt le, erre Id. Sweeney, J. R.: Magyarország és a keresztes hadjáratok 123. Gombos, A. F.: Catalogue fontium históriáé Hungaricae aevo ducum et regum ex Stirpe Árpad descendentium ab anno Christi DCCC usque ad annum MCCCI. I-m. Budapest 1937-1938, IV Index. Composuit Csapody, Cs. Budapest 1943, 2229: „Precessit autem regem et Hungaros ingens Saxonum multitude, qui omnes pacifici et mansueti erant, cum devocione et desiderio navigacionem regiam prestolantes, omnes enim cruce signati erant. " 88 Runciman, S.: Byzanz. Von der Gründung bis zum Fall. (Kindlers Kulturgeschichte Europas Bd. 8.) München, 1983, 75. Ostrogorsky, G.: Geschichte des byzantinischen Staates. (Byzantinisches Handbuch im Rahmen des Handbuchs der Altertumswissenschaft. Erster Teil, zweiter Band [Handbuch der Altertumswissenschaft, zwölfte Abteilung, erster Teil, zweiter Band]). München 31963, 358. 89 Mayer, H. E.: Geschichte der Kreuzzüge. Stuttgart-Berlin-Köln 71989, 182-183. 90 Sweeney, J. R.: Magyarország és a keresztes hadjáratok 123. Sweeney vette észre, hogy az ötödik keresztes hadjárat II. András vezette magyar részlegének résztvevőit szoros vérrokonság fűzte egybe, ugyanúgy, mint a negyedik keresztes hadjárat észak-francia báróit. Emellett szomszédos területek kormányzói voltak, s azonos gazdasági régióhoz, a friesachi dénárok területéhez tartoztak. 91 E. A. Sophocles, Greek Lexicon of the Roman and Byzantine Periods (from B. C. 146 to A. D. 1100). I-П. New York é. п. II, 1078. Isidorus enciklopédiájában természetesen megvan a pontos meghatározás: „tetrarchae sunt quartam partem regni tenentes, ... qualis fuit apud Iudaeam Philippus. " (Isidori Hispalensis episcopi Etymologiarum sive originum libri XX. Ed. W M. Lindsay. I-II.) (Scriptorum classicorum bibliotheca Oxoniensis). Oxonii 1911, IX, 3,24. 92 Repertórium fontium III. Fontes C. Roma 1970, 269-270. 93 d'Achery, L.: Spicilegium sive Collectio veterum aliquot scriptorum qui in Galliae bibliothecis delituerant. III. Paris 1723, 237 (II, 2): „circa id temporis, quo Carolus Calvus Lodovici filius, Caroli Magni nepos ex tetrarcho monarchus factus non longo regnavit spatio..."