Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Szovák Kornél: Szent László alakja a korai elbeszélő forrásokban (A László-legenda és a Képes Krónika 139. fejezete forrásproblémái) 117
SZENT LÁSZLÓ ALAKJA A KORAI ELBESZÉLŐ FORRÁSOKBAN 135 fejezet és a kérdéses passzus egyöntetű megítélését,8 1 véleményünk szerint a 139. fejezet (egyik?) interpolátorának működését valamivel későbbre kell tenni. Erre ösztönöz a fejezetben használt terminológia egyik kifejezése, nevezetesen a „baro" szó. A terminus köztudomásúlag a 13. században jelenik meg a magyarországi forrásokban,8 2 első hiteles előfordulása 1203-ból való, ekkor még idegenekre használták, 1217-től kezdve fordult elő használata a magyar urakra vonatkoztatva.83 Sajátos egyezést mutat ezzel az „impérium"-ot a magyar királlyal kapcsolatosan szintén felemlegető kisebb László-legenda (CAB) 1204-es évszáma, illetve II. András 1217. évi szentföldi útja.84 Köztudott azonban, hogy a bizánci birodalom 1204-ben áldozatul esett a negyedik kereszteshadjárat lovagjainak, tehát — amennyiben hitelt adunk a fentebbi évszámoknak és Veszprémy kétségtelenül helyes eredményének, hogy tudniillik a szöveg létrejöttének hátterében a bizánci kapcsolatrendszert kell keresni — csakis a latin császárság jöhet számításba. Míg III. Béláról csak bizonyos kombinációk árán tehető fel, hogy bizánci trónigényét választás is támogatta,85 II. András konstantinápolyi latin császárrá való megválasztásáról pontos forrásadat áll rendelkezésünkre. 1216-ban ugyanis fiúörökös nélkül halt meg Flandriai Henrik (1205-1216) latin császár, és a frank főurak egy része Andrást, Flandriai Henrik unokahúgának a férjét látta volna szívesen a konstantinápolyi trónon. Erről III. Honorius pápa 1217 januárjában Andráshoz intézett levelében így nyilatkozott: „universitas Latinorum in Graecia commorantium ad te suos nuncios destinarunt in imperatorem Constantinopolitanum te vei nobilem virum, comitem Antissidoriensem, tuum socerum electuros. "86 A magyar uralkodó ennek érdekében szárazföldön kívánt indulni a Szentföld felé, tervét azonban megváltoztatta az, hogy 1217 áprilisában a pápa Cour-81 Szilágyi L.: Az Anonymus-kérdés revíziója. Századok 71 (1937) 1-54, 136-202, különösen 18. 82 Mályusz - Kristó, Commentarii II/l, 407. 83 1203: Szentpétery - Borsa, Regesta 209. sz. (= ÁUO VI, 239): „barones Francié crucesignatos ... pro malis factis eorum ... publice redarguistis." Imre király levelének csak XVIII. századi másolata ismeretes. 1217: Szentpétery - Borsa, Regesta 317. sz. (= Codex diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis. I-XI in 44 tomis. Opera G. Fejér. Buda 1829-1844, III/l, 255: „usque dum quorumdam nostrorum principum consilio terrae nostrae statum ab antiquis illibate conservatum altérantes castra, comitatus, terras, et ceteros opulentis Hungáriáé proventus in perpetuas hereditates nostris baronibus et militibus distribuimus." Utóbbit idézi Horváth J.: Anonymus és a Kassai Kódex. Középkori kútfőink... 81-110, különösen 100. A kérdésnek az elbeszélő forrásokkal kapcsolatos tudománytörténetét röviden összefoglalja és a fentebbi adatokra is hivatkozik Vékony G.: Anonymus kora és korhűsége. I-IV Életünk 29 (1991) 58-73, 135-158, 263-275, 355-375, különösen 146. Marczali tollhibájára már Erdélyi László is rámutatott: Történeti Szemle 3 (1914) 197-198. Erdélyi adatait kiegészíti Szentpétery I.: A borsmonostori apátság árpádkori oklevelei. Budapest 1916, 11-15. 84 Scriptores rerum Hungaricarum II, 526. 85 Vajay Sz.: Az Árpád-kor uralmi szimbolikája. In: Középkori Kútfőink 339-373, különösen 359 és az ott idézett irodalom. 86 Fejér, Codex III/l, 187. Az eseményekre ld. Pauler Gy.: A magyar nemzet története П, 60 és Moravcsik Gy.: Les relations entre Hongrie et Byzance a l'époque des croisides. In: Uő.: Studia Byzantina. Curavit J. Harmatta. Budapest 1967, 314-319, különösen 319. A trónprobléma magyar vonatkozására Runciman, S.: Geschichte der Kreuzzüge. München 1989, 924. A pontos családi összefüggéseket vázolta Vajay Sz.: Dominae reginae milites. Árpád-házi Jolánta magyaijai Valencia visszavétele idején. In: Mályusz Elemér Emlékkönyv. Szerk.: H. Balázs É. - Fügedi E. - Maksay F, Budapest 1984, 395-414, különösen 400-401. Sweeney, J. R.: Magyarország és a keresztes hadjáratok a 12-13. században. Századok 118 (1984) 114-124, különösen 122, aki tagadja Runciman állítását, miszerint Andrást apja fogadalmának teljesítésére 1216-ban pusztán latin császári ambíciói késztették volna.
