Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Szovák Kornél: Szent László alakja a korai elbeszélő forrásokban (A László-legenda és a Képes Krónika 139. fejezete forrásproblémái) 117
134 SZOVÁK KORNÉL A 139. krónikafejezet tartalmi és történeti nehézsége abból a nyilvánvaló tényből adódik, hogy László előbb halt meg, mint IV Henrik, s egyébként is nehezen képzelhető el, hogy a megürült nyugati császári trónra az Arpád-kor folyamán valamikor is a magyar uralkodót akarták volna meghívni.76 Egy Kálmán kori író bizonnyal nem számíthatott hitelre kortársai előtt ilyesfajta beállítás megfogalmazásával, de Horváth János szerint III. István korának krónika szerzője már talán elfogadtathatta kortársaival, hogy Lászlónak valóban felajánlották a császári trónt.77 Pauler Gyula a 13. század közepe utánra keltezte a krónika kérdéses szövegét.7 8 A legújabb kommentárok teljes mértékben kitaláltnak vélik a történetet, Mályusz Elemér és Kristó Gyula lehetségesnek tartják, hogy IV Lászlót a dürnkruti győzelem után ily módon tisztelték volna meg a német fejedelmek, s ennek a lecsapódása lenne a krónikában olvasható megfogalmazás.79 Legutóbb Veszprémy László foglalkozott behatóan a 139. fejezet tartalmi kérdéseivel és kronológiai besorolásával.8 0 Véleménye szerint a passzus a III. Béla uralkodása alatt működött krónikaírónak tulajdonítható, s a szöveg bizonyos tartalmi megfelelései valóban alátámasztják ezt a nézetet. Lényegében helyesen állapítja meg a szerző, hogy az írót László imperátorrá választásának kigondolására a 12-13. század fordulójának bizánci irányú magyar külkapcsolatai inspirálták. Bár Makk Ferenc kétségbe vonta III. Béla bizánci trónaspirációit, Veszprémy a fejezetet azzal a forrásadattal hozza összefüggésbe, mely szerint II. Izsák meggyilkolása után a bizánci előkelők Bélát is megkeresték az utódlás kérdésében. Valóban megnyerő a krónikában olvasható, a maga országaival megelégedő uralkodó képe párhuzamaként a szerző által felhozott 1193. évi levél, melyben II. Izsák császár arról panaszkodott III. Celesztin pápának, hogy a magyar király nem elégszik meg saját országaival. Ugyanakkor ezen kombinációnak egyetlen, de nehezen megkerülhető nehézsége, hogy a németek („Theutonici") által történt választást nem tudja magyarázni, az interpolátor tévedésének kénytelen azt tulajdonítani. Bár az „optimates" kifejezés előfordulása (hiszen 1146 után nem használták), valamint a kétségtelenül III. Béla korára utaló adatok lehetetlenné teszik a azonban а С. VII. qu. 1. c. 31 (uo. 578): „Suis igitur terminis quisque contentus sit, пес supra mensuras iuris sui affectet augeri". A forrásra legutóbbi dolgozatában Veszprémy László mutatott rá: Veszprémy, L.: Dux et praeceptor Hierosolymitanorum. König Ladislaus (László) von Ungarn als imaginärer Kreuzritter. In: ... The Man of Many Devices, Who Wandered Full Many Ways ... Festschrift in Honor of János Bak. Edited by B. Nagy and M. Sebők. Budapest 1999, 470-477, különösen 475, 16. jz. A krónika szövegének hatását sejtjük abban, hogy a „regni regimen", ill. „gubernaculum suscipere" kifejezés feltűnik András hercegnek a magyar szakirodalomban az eddigiekben figyelemre nem méltatott gubernátori oklevelében is (Migne, Patrologia Latina 215, 543B). 76 Mályusz - Kristó, Commentarii II/l, 407. 77 Horváth J.: Árpád-kori latinnyelvű irodalmunk stílusproblémái. Budapest 1954, 274. sk. 78 Pauler Gy.: A magyar nemzet története az Árpádházi királyok alatt. I-II. 2 1899, II, 611. 79 Mályusz - Kristó, Commentarii II/l, 407. Képes Krónika. Ford.: Bellus I. a kísérőtanulmányokat bercsényi D., Kristó Gy. és Csapodiné Gárdonyi К., a jegyzeteket Kristó Gy. írta. (Pro memoria). Budapest 1986, 350. 80 Veszprémy L.: Középkori forrástanulmányok. Hadtörténeti Közlemények 104 (1991) 58-77, különösen 75-76. Újabban Veszprémy is felvetette a Latin Császárság politikai valóságának a krónikaszövegre gyakorolt hatásának lehetőségét: Veszprémy, L.: Dux et praeceptor Hierosolymitanorum 474, 3. jz.
