Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Nagy Péter Tibor: A húszas évek középiskola-politikájának kialakulása 1313
1316 NAGY PÉTER TIBOR azt, hogy latinmentes alépítményt nyújtsunk és az egész dolgot összeolvasszuk a polgári iskolával, ezt nem tartanám helyesnek."1 1 A közös nemzeti tárgyak A differenciált középiskola egyes ágai egyenlő jogosításának feltétele, hogy bizonyos szimbolikus értékű tárgyak, s azok ismeretanyaga közös legyen bennük: ezek pedig az úgynevezett nemzeti tárgyak. A gimnázium két hagyományos nemzeti - ideológiai tárgya a magyar irodalom és főképp a történelem volt. Ezekben a tárgyakban a hagyományos humanisztikus felfogáshoz képest a liberális korban hatalmas változások történtek. Az 1879. évi irodalomtantervben a klasszikus írók közül azok kerültek előtérbe, akiknek a modern irodalomra nagy hatásuk volt. Másfelől a (politikailag -ideológiailag semleges, viszont formális képzést nyújtó) irodalomelmélet és a poétika túlsúlya helyébe a tényleges élő irodalmi műveltség, például Arany János költészete került.1 2 A magyar irodalom — közismerten — mindig igen erősen kötődött nemcsak a politikai ideológiához, de magához a politikai élethez is. A középosztály számára azt kommunikálta az iskolai irodalomtanítás: a „mi nemzedékünkkel" — melynek persze még Petőfi is tagja lehetne — hozta létre a magyar irodalom azokat az alkotásokat, amelyeket az egyébként „örök értékekre" koncentráló iskola elsősorban taníthat — s ez az irodalmi nemzedék az első, mely végre nem szegénységgel, emigrációval, üldöztetéssel küszködik életében, hanem magas királyi, kormányzati, akadémiai kitüntetéseket kap. Azaz: a felekezeti elkötelezettségből kibontakozó író-nemzedék és a felekezeti elkötelezettségből kibontakozó állam együttműködése teremti a kulturális virágkort. Az 1879-es tantervkészítés idején még elmondhatjuk, hogy az irodalom-tananyag sosem látott mértékben a kortárs magyar irodalommal kapcsolatban látott el ízlésformáló funkciót, s annak színe javát helyezte középpontba. Míg az irodalomtanítás a modern versus tradicionális ellentétpárban egyértelműen az előbbivel tartott, a kor pártpolitikai alapkonfliktusaiban nem húzott túlságosan egyik oldal felé sem, hiszen ha Aranyt „1867-es"-nek is lehetett mondani, Petőfit már semmiképpen sem. 1899 után a helyzet ellentmondásosabbá vált, hiszen már megjelent a modern irodalom, mely nem kapott helyet a tankönyvekben, tantervekben. Az 1924 utáni változások viszont igazi fordulatot jeleznek. Az elmúlt negyed században ugyanis az irodalmi ízlést egyfelől a világirodalom, másrészt a „Nyugat" hazai körének kihívása befolyásolta. Az értelmiségi frontok 1924-ben már eszerint rendeződtek: ki fogadja el mértékadónak a Petőfi Társaságot és írófejedelemnek Herczeg Ferencet, s ki nem. S az utóbbiak is megoszolhattak aszerint, kinek mi volt a viszonya Adyhoz, s mi a Nyugathoz, a másik oldalon pedig azok, akik a tradicionális magyar irodalmi értékrendet és irodalmi nyelvet szintén kétségbevonó Szabó Dezső híveiül szegődtek. 11 Uo. 20. 12 VKM: 1879:17630. sz. r, VKM: 1880:16179. sz. г., VKM 1883:26776. sz. г., VKM: 1887:8619. sz. r.
