Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Nagy Péter Tibor: A húszas évek középiskola-politikájának kialakulása 1313
KÖZÉPISKOLA-POLITIKA A 20-AS ÉVEKBEN 1317 Az egységes középiskola közös lényegévé tett magyar irodalom ideológiai politikai kulcstárgy lett. Az 1879-es történelemtanterv is szakítás a tradicionális gimnázium történelemképével. Az egyetemes történelem a felvilágosodás szellemében két súlypontú: az antikvitás és a közelmúlt uralja a tananyagot: az antikvitás nagy aránya a kereszténység előtti idők politikai és emberi értékeit mutatja be.1 3 A közelmúlt története pedig a politikai földrajz módszerét használja, „ismertetni fogja a művelt népek jelen állami és társadalmi állapotait, tekintettel azon történeti főbb jelenségekre is, melyek századunkban a közéletre befolyással voltak." A történelemben az eseménytörténet mellett az „állami és társadalmi intézmények taglaló ismertetése" kapott súlyt.1 4 Ez azt jelenti, hogy a történelem nemcsak abból a szempontból ideológiai kulcstudomány, hogy a magyar nemesség uralmát legitimálja történetileg, hanem azzal is, hogy az „Isten kegyelméből" uralkodók életrajz-története helyébe az alkotmányosság történetét helyezi: „a tények és személyek méltatásában pedig folyton szeme előtt tartsa amaz erkölcsi igazságot, hogy a népek sorsa nem az egyesek kisszerű indulatainak, sem a véletlen játékának eredménye, hogy az emberiség küzdelme, habár minden vívmánya az egyéni tevékenység buzgalmától függ és egyesek odaadó munkásságára igényt tart, mégis eredményeiben nem egyesek céljainak áll szolgálatában."15 Másfelől pedig ez az intézményalapú felfogás szembefordulás a történelem erkölcsi — s valláserkölcsi — példatár jellegével is: immár nem az kérdés, hogy az egyes szereplők királyukhoz, vallásukhoz hűeknek bizonyultak-e, hanem hogy az általuk megteremtett „intézmények" — törvények, iskolák, hatóságok, közlekedési és ipari alkotások — mennyire tudtak befolyást gyakorolni a következő évtizedek alakulására. Az 1894/95-ös „theoreticum" következőképpen fogalmaz: „Mit kell tehát tanítani? A közös élet intézményeinek történetét. De ezen intézmények köre is megszorítandó és csak azok tárgyalandók, melyek nélkül mai közéletünk meg nem érthető." Kármán Mór maga is rámutat: „az egész történettanítás bizonyos értelemben alkotmánytörténetté lesz." A dualizmuskori történelemtanítás tehát előtérbe hozta a felvilágosodás századát és a , jelen" évszázadot — a jelen alkotmányosságot, — mindazt, amit 1919 után hanyatlásként kívánt bemutatni az új kurzus. A történelem mindig is ideológiai kulcstudomány volt, s mióta az új kurzus felrajzolta az ellenséget a „gyökértelenekben", a magyar történelmi tradíciókkal nem rendelkező eszmékben és személyekben, még inkább az lett. Nem véletlen, hogy maga Klebelsberg a Magyar Történelmi Társulat elnöke, hogy Szekfű Gyula olyan főideológusi szerepkört kap, mint a dualizmus korának egyetlen történésze sem. A földrajz nemzeti kulcstudománnyá válása összefügg a trianoni békével. A történelmi Magyarország idején a diákok földrajzi ismeretei a nemzeti nevelés szempontjából szinte érdektelenek voltak, hiszen Magyarországnak nem voltak 13 Unger Mátyás: A történelmi tudat alakulása középiskolai történelemtankönyveinkben. Bp., Tankönyvkiadó, 1976 14 Kármán Mór: Pedagógiai Dolgozatai. I-II. Budapest. 1909.: I. k. 234. és II. k. 274. 15 Uo. I. k. 234.
