Századok – 2000

TÖRTÉNETI IRODALOM - "Magyarország legkedvesebb embere" Göndöcs Benedek munkássága (Válogatott dokumentumok) (Ism.: Gergely Jenő) 1295

TÖRTÉNETI IRODALOM 1295 „MAGYARORSZÁG LEGKEDVESEBB EMBERE" Göndöcs Benedek munkássága (Válogatott dokumentumok) A kötetet összeállította, sajtó alá rendezte: Jároli József. A tanulmányt írta: Czeglédi Imre. Gyulai füzetek 10. Sorozatszerkesztő: Erdmann Gyula. Gyula, 1998. 215 o. + 9 p. képmelléklet Gyula város alplébánosát, Göndöcs Benedeket 1894. január 4-én bekövetkezett halálakor a nagytekintélyű Rákosi Jenő „Magyarország legkedvesebb embereként" aposztrofálta. Meglepőnek tűnő minősítés lehetett ez a korabeli magyar katolikus egyházban, ahol az elhunyt főpapokat szentéletű voltuk miatt, lelki gazdagságuk okán, bőkezű mecenatúrájuk végett, egyszóval elsősorban az egyházért végzett munkálkodásukért emelték piedesztálra. Volt közöttük jóságos és szigorú, az élet szépségeit élvező és aszkéta, na de hogy valakit a „legkedvesebbnek" nevezzenek, aligha fordul elő. Ki volt hát ez a Göndöcs Benedek nevű katolikus pap, akinek nevét hiába keressük a Horthykorszak közepén, az 1930-as évek elején a jezsuita Bangha Béla által szerkesztett Katolikus Lexikonban. (Amely nyilvánvalóan a neobarokk magyar katolicizmus szellemében íródott.) Annál biztatóbb viszont, hogy illő helyet kapott Göndöcs apát a napjainkban megjelenő Magyar Katolikus Lexikon IV kötetében. Talán ez is jelzi az egyházban végbemenő változásokat, beleértve saját múltjának újraértelmezését. A Békés Megyei Levéltár évtizedek óta országos viszonylatban példásnak és szinte egyedülállóan gazdagnak mondható tudományos publikációs tevékenysége, sorozatokat megtöltő forráspublikációi a hazai történettudomány szerves részét képezik. Ez a szakmai siker az alkotó közösség élén álló Erdmann Gyula igazgató érdeme elsősorban, aki nem véletlenül vezeti a levéltárosok egyesületét. A Gyulai füzetek 10. száma igazi csemege: az alkotók, akik kitűnő kutatói érzékkel fedezik fel gazdag (mármint forrásokban gazdag) levéltáruk eddig rejtve maradt kincseit, most a magyar katolikus egyháztörténet számára egy eddig elhanyagolt területhez kínálnak segítséget. Az egyháztörténet művelői már korábban is felismerték, hogy hiteles kép kialakításához nélkülözhetetlen a plébánia-történetek megírása. A francia katolikus egyháztörténetírás eredményeire hivatkozva a bencés Vanyó Tihamér az 1930-as és 40-es években kezdte itthon szorgalmazni a plébániák történetének elkészítését, a história domusok és a canonica visitatiok segítségével. (Amint szorgalmazta az egyházmegyék történetének megírását is.) Az 1980-as évek második felében — Kanadában élő magyar jezsuiták kezdeményezésére — jött létre, majd a rendszerváltozás után itthon is megkezdte működését а МЕТЕМ, a Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség nevű szervezet. Ennek célja a magyar egyháztörténet forrásainak enciklopédikus összegyűjtése, feldolgozása, amelynek ugyancsak elsődleges feladata a plébániák történetének elkészítése lenne. A gyulai apátplébános életművét bemutató és gazdagon dokumentáló kötettel ehhez a célhoz Czeglédi Imre tanulmánya Göndöcs Benedekről, illetve a Jároli József által felkutatott és alaposan jegyzetelt dokumentumok nagymértékben hozzásegítenek bennünket. A rövidre szabott recenziónak nem lehet, és nem is kell, hogy feladata legyen Göndöcs Benedek (1824-1894) életútjának, lelkészi, közéleti, politikai és gazdászi működésének számbavétele, hiszen azt kiválóan elvégezte a kötetben olvasható tanulmány szerzője. Mi itt inkább a jelenségre hívnánk fel a figyelmet, amely a pusztaszeri apátban megtestesült, miáltal nemcsak Gyula, nemcsak Békés vármegye, hanem „Magyarország legkedvesebb embere" lett. Ennek értelmezéséhez előre kell bocsánatunk, hogy véleményünk szerint a szigorú hierarchikus egyházi renden belül is érvényre jutott egyfajta belső tagozódás, amely ha nem is képezte le a társadalom struktúráját, de ahhoz sok szempontból hasonlított. Kicsit leegyszerűsítve, a klérus három, társadalmi, gazdasági és politikai pozícióját illetően meghatározható kategóriába tartozott: a főpapság vagy a prelátusok az egyházi elitet képezték, amely része volt a politikai és gazdasági elitnek. Az egyházi „középosztály" a kanonokok, prépostok, apátok, szemináriumi elöljárók sokszínű csoportja, amely helyzetét tekintve a világi középosztály szintjén állt. A mintegy tízezres alsópapság — az esetenként tehetős plébánosoktól a már-már nélkülöző segédlelkészekig, hitoktatókig bezárólag — végezte a nép közötti pasztorációt, s élt együtt híveivel, osztozva azok hétköznapjaiban is. Göndöcs Benedek nagyváradi egyházmegyés áldozópapként (1847-ben szentelték) Újkígyósra került káplánnak. Későbbi karrierjét ez messzemenően meghatározta. Ugyanis az itteni plébánia kegyura gróf Wenckheim József, az ország egyik leggazdagabb arisztokratája volt. A gróf megkedvelte a fiatal papot és megtette udvari káplánjának. 1852-ben elhunyt Wenckheim gróf, aki végrendeletében egyetlen lánygyermeke, Krisztina gyámjául Göndöcs Benedeket tette meg. A dúsgazdag Krisztina grófnő a környék jótevője lett, bőkezű adakozó, s erre nevelője, Göndöcs hatása késztette.