Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Tilkovszky Lóránt: A budapesti osztrák követség politikai jelentései (1937 április-1938 március) 1103
1104 TILKOVSZKY LÓRÁNT és tág mozgásteret követelt az Anschluss-törekvések osztrák nemzetiszocialista híveinek, akik belülről meg is teremthetik Ausztria bekebelezésének feltételeit.2 A magyar sajtó, mint a budapesti osztrák követ, Eduard von Baar-Baarenfels3 április 27-i jelentése beszámolt róla,- kezdetben úgy vélekedett erről a találkozóról, hogy „semmi világrengető eredmény nem várható tőle", ám az olasz kormány külpolitikai szócsövének számító Giornale d' Italia április 28-i vezércikke Virginio Gayda főszerkesztő tollából, — amelytől az olasz kormány igyekezett ugyan magát elhatárolni, mint amely csak egyéni véleményt fejezett ki, — azt a benyomást keltette a magyarországi lapok egész sorában, — (a legitimista Magyarságban, a liberális Pesti Naplóban, a demokrata Magyar Hírlapban, a szociáldemokrata Népszavában), — hogy abban tulajdonképpen Ausztria sorsa „korai kifecsegéséről" van szó. Ausztriát Velencében kényszerhelyzet elé állították; a múlt év októbere óta „tengelyhatalmak" gyanánt szereplő Németország és Olaszország úgy látszik immár megegyeztek egymással a nemzetiszocializmus hatalomra juttatásáról Ausztriában. Rokonszenvükről biztosítják ezek a magyar lapok az osztrák kormányt, reményüket fejezik ki, hogy nem engedi az ország nácifikálását, s bíznak abban, hogy Anglia és Franciaország különben sem fogja tűrni ezt.4 (Hamarosan kiderült azonban Schmidt külügyi államtitkár májusi londoni, majd párizsi látogatásakor, hogy Ausztria nem számíthat részükről igazán hatékony támogatásra: függetlensége garantálására.)5 A budapesti olasz követ, Luigi da Vinci gróf, május 1-én felkereste az osztrák követet, hogy eloszlasson minden „félreértést", ami a két ország között a velencei találkozó kimenetele miatt adódott vagy még adódhat. Baar e napról kelt jelentése szerint olasz kollegája „utalt arra, hogy az olasz politika nehéz időket él át, s ennek megfelelően időről-időre lavíroznia kell,6 de — mint hangsúlyozni kívánja — az osztrák függetlenség minden körülmények közt alaptétele marad az olasz politikának". Újra és újra hangsúlyozta „Olaszország változhatatlan beállítottságát Ausztria iránt". „Ezután Magyarországnak a kisantanthoz való viszonyáról kezdtünk beszélgetni",- olvashatjuk a jelentés további részében. „Az olasz követ azt mondta, hogy ami Jugoszláviát illeti, már egy némileg barátságosabb viszony volt kialakulóban Magyarország és Jugoszlávia között, amikor Benes elnök belgrádi látogatása7 után 2 A német-osztrák viszony újabb kiéleződéséről és az olasz magatartás velencei változásáról Kerekes i.m. 247-249., Mikoletzky i.m. 353. 3 Eduard von Baar-Baarenfels, aki egyszerűen Baar aláírással látta el jelentéseit, 1937. január 4-től az Anschluss bekövetkeztéig volt Ausztria budapesti követe. 1935. október 17-től 1936. november 3-ig az osztrák kormány belügyminisztere, 1936. május 14-től egyben alkancellár is volt. Schuschnigg a német birodalmi nyomásra végrehajtott 1936. november 3-i kormány-átalakításkor volt kénytelen ejteni őt. Mivel ekkor Odo von Neustädter-Stürmer őrgróf, aki 1936. február óta budapesti osztrák követ volt, közbiztonsági miniszterként visszakerült a bécsi kormányba, (ahol 1934. májusától 1935. októberéig szociális miniszter volt), Baar lett megbízva az Akadémia utca 17. sz. alatti budapesti osztrák követség vezetésével. 4 77/Pol. 1937. április 27. Baar 5 Kerekes i.m. 251-253., Mikoletzky i.m. 355. 6 Ti. nemzetközi helyzetének az abesszíniai hadjárata (1934. október-1935. május) miatti meggyengülése, majd a spanyol polgárháborúban bevetett olasz katonai erő válságossá vált helyzete (guadalajarai vereség, 1937. márciusában) folytán fokozottan tekintettel kellett lennie a baráti Németországra, amellyel Ciano 1936. október 25-én „tengely"-szerződést írt alá Berlinben. 7 A kisantant ottani konferenciája alkalmával. Vö. Adám i.m. 147-148.
