Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Takács Tibor: A főispáni kar társadalmi összetételének alakulása a két világháború közötti Magyarországon 1029
1098 TAKÁCS TIBOR A főispánság abban is hasonlított a képviselőházhoz és a felsőházhoz, hogy lehetőséget teremtett a helyi elit tagjainak az országos elitbe kerüléshez. A főispánok korábban ritkán foglaltak el jelentős elitpozíciót, országos szinten csak a politikai elit egy részével (törvényhozás) illetve a hagyományos rendi elitnek, az arisztokráciának egy igen szűk szegmensével volt személyi kapcsolódása, nagyjából a vizsgált személyek egyharmadának. A főispáni kar a személyeken keresztül ugyan érintkezett a birtokos-tulajdonos, a gazdasági, sőt még a tudományos elittel is, mindezeknek azonban többnyire a „második vonalával", azzal, amelynek befolyása helyileg meghatározott, adott helyre korlátozódott. Őket a főispáni pozíció emelte be az országos elitbe, igaz, sokszor csak hivatali idejük éveire. Az sem mellékes azonban, hogy ezalatt helyi befolyásukat, hatalmukat is megerősíthették. A pozíció-átváltó funkció mellett a főispánságnak nem elhanyagolható tényleges elitteremtő szerepe is volt. Igen nagy részük — mint láttuk — a megyei és állami bürokráciából érkezett, akik, főleg ha nem volt birtokuk, gyakran nem tartoztak még a megyei elitbe sem. Különösen a miniszteriális hivatalnokoknak, de sokszor a főszolgabíróknak, főjegyzőknek is a főispánság biztosította az elitbe kerülés útját. A többség számára, még a számottevő helyi hatalommal rendelkezőket is ide számítva, a főispáni szék jelentette „a" pozíciót: az 1943-44-ig főispáni hivatalban maradottakat is beleértve a személyek kétharmada tartozott ide. Jellemző, hogy a főispánságuk után a képviselőházba vagy a felsőházba bekerülők (31 fő) jelentős része (14 fő) már főispáni kinevezését megelőző pályaszakaszában is a törvényhozás tagja volt. Tehát mindössze 17, a „csak" kormánytag Schell Péterrel együtt 18 személy volt képes a főispánságot más országos szintű elitpozícióra átváltani. A multipozícionális jelleg tehát csak helyi szinten érvényesült, országos szinten a más elitcsoportoktól való relatív elkülönülés figyelhető meg. Ez összefüggött a főispáni pozíció jellegével, ami elsősorban a helyi befolyásos személyek és tisztviselők kinevezésének kedvezett, illetve azzal, hogy hivatali teendők és a főispáni összeférhetetlenség — a hivatalviselés ideje alatt — eleve lehetetlenné tette más területen az érvényesülést. A pozíciónak nem elhanyagolható szerepe volt a köztisztviselők felsőbb körökbe kerülésében sem, a főispánságnak az elitalakulásban betöltött legfontosabb szerepét mégis abban látom, hogy a befolyásos helyi elittagokat személyükben az országos elitbe emelte, és ezáltal közelítette egymáshoz az elitcsoportokat. Tibor Takács L'ÉVOLUTION DE LA CONSTITUTION SOCIALE DE L'EFFECTIF DES COMTES SUPRÊMES DANS LA HONGRIE D'ENTRE-DEUX-GUERRES (Résumé) Les comtes suprêmes furent des officiers de gouvernement, leur titre se liait, par contre, à telle ou telle municipalité, ils constituaient donc une sorte de lien entre l'administration centrale et locale, entre la politique nationale et la vie publique locale. Ils pouvaient controller et surveiller les municipalités en tant qu'hommes fidèles du gouvernement en fonction, et par la suite de leur juridiction bien large, ils pouvaient assurer le droit de décision au ministre dans toutes les affaires
