Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Takács Tibor: A főispáni kar társadalmi összetételének alakulása a két világháború közötti Magyarországon 1029
A FŐISPÁNI KAR A HORTHY-KORSZAKBAN 1095 gyarázhatják: Erdei szerint az arisztokrácia „a történelmi alakulása során kifejlett politikai szakszerűséget képviselte. Nem is azt a köznemesi-úri középosztályi jogászszerűséget, amely az igazgatásban és a jogalkalmazásban otthonos, hanem a kormányzás hatalmi-diplomáciai képzettségét, amely az erőtényezőkkel való elbánásban mozog fölényesen."15 3 Csekély szerepükre magyarázat lehet másrészt az arisztokrácia politikai szerepének általános csökkenése, visszaszorulása. Amint azt Macartney a mágnásokkal kapcsolatban igen szemléletesen megfogalmazta: „A hatalomról való fokozatos lemondásuk világosan látható az uralkodó osztályok történetében, a többi közt pl. a főispánok és alispánok arcképeinek sorában is bármely megyeház falán. A száz év előtti képek csaknem kizárólag mágnásokat ábrázolnak, jóformán ugyanazokat a neveket tüntetik föl; Pálffyakat, Zichyeket, Erdődyeket, Széchenyieket és másokat. Az újabb arcok kevésbé érdekesek s a nevek alattuk sokszor egyszerűen csak Szabók vagy Tóthok."154 Lehet-e ezek után azt mondani, hogy a főispánok többsége a „dzsentri" közül került ki? (Mind ez idáig szándékosan kerültem még a kifejezés használatát is.) Ha a dzsentrit negatív felhangok nélkül, pusztán származási kategóriának tekintjük, akkor a válasz igen lehet. Ha ezen felül más kritériumokat (birtok, hivatal, stb.) is figyelembe veszünk, akkor már erősen leszűkül a kör. Mindazonáltal a dzsentri-probléma, és általában a származás kérdésének fontosságát jelentősen csökkenti, hogy a főispánok kiválasztásában mindig az egyéni életpálya, az egyén által megszerzett képzettség, tapasztalatok és társadalmi kapcsolatok játszottak szerepet. Ezek megszerzésében természetesen nem volt mellékes a származás, ám önmagában és kizárólag a nagynevű ősök senkit sem tettek főispánná. Ezt már a kormányzati érdekek sem tették lehetővé. A foglalkozási, vagyoni és politikai mutatók alapján a főispánok szinte teljes egészében a középrétegekből (középosztályból, középrendből) kerültek ki, mind saját helyzetüket, mind pedig származásukat tekintve. A rendelkezésre álló források egyedül Simkó Elemér esetében valószínűsítik az alsó középosztályi, esetleg kispolgári eredet: szülei tanítók voltak. A másik végleten a több ezer holdas, jelentős gazdasági pozíciókkal is rendelkező arisztokrata nagybirtokosok, mint Széchényi Viktor, Benyovszky Móric, álltak. Ok azonban kivételt képeztek mind a főispánok, mind pedig az arisztokraták körében: a főispánság a két világháború között nem számított a főnemesség tagjainak jellegzetes életcéljai közé. A két szélső érték között a társadalmi csoportok szerint nehezen bontható középrétegek képviselői álltak, akiket részben a hivatal, részben a származás, részben a földbirtok kapcsolt össze. A főispáni kar társadalmi bázisát tehát — egy-két kivételtől eltekintve — a hagyományos középosztály alkotta, főleg annak két egymással érintkező szegmense, a köztisztviselői réteg („tisztviselő-osztály") és a földbirtokosok. De megfogalmazható a válasz úgy is, hogy a tradicionális helyi igazgatási és birtokos elit jelent meg elsősorban a főispáni karban. Nem tartozik szorosan a dolgozat témájához a főispánok „utóéletének" vizsgálata, azonban a hivatal életpályákba helyezése, általában a pozíció helyének 153 Erdei F.: i.m. 45. 154 C. A. Macartney: Magyarország, i.m. 70-71. (az én kiemelésem)
