Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Takács Tibor: A főispáni kar társadalmi összetételének alakulása a két világháború közötti Magyarországon 1029
1078 TAKÁCS TIBOR években viszont az előbbiek száma megduplázódott, az utóbbiaké visszaesett, így a birtokkal nem rendelkező nemesi származásúak váltak a legnagyobb csoporttá. A különböző ipari és kereskedelmi vállalatok, bankok vezetésében betöltött pozíciók megállapításában a Leonhardt-féle compass névmutatót tartalmazó köteteit141 használtam fel (sajnos, ezek csak 1927-től állnak rendelkezésre). A kérdés két szempontból fontos. Ezekből megállapítható, hogy az újonnan kinevezettek közül kik rendelkeztek számottevő gazdasági pozícióval, illetve, hogy a főispánság alatt mi lett ezeknek a pozícióknak a „sorsa", hiszen azok — elvileg — a főispáni állással összeférhetetlenek voltak. 1927 és 1939 között a kinevezettek többsége, 59 személy semmiféle vállalati pozícióval nem rendelkezett. Az 1-2, többségében kisebb helyi takarékpénztár, közlekedési és iparvállalat vezetőségében helyet foglaló 9 (pontosabban csak 8, mivel Lichtenstein erre az időszakra eső második kinevezésekor csak két hellyel szerepelt, ezért ide is besoroltam) fő esetében sem beszélhetünk jelentős gazdasági szerepvállalásról. Számottevő pozícióval, 3-4 vezetőségi hellyel bírókat mindössze 4 kinevezett (Erdőhegyi Lajos, Feilitzsch Berthold, Borbély György és Urbán Gáspár) képviselte. Feilitzschről már megemlítettem, hogy miniszterelnöki és pénzügyminiszteri segítséggel jutott ezekhez a tisztségekhez, amelyek megszerzését nem kis mértékben egzisztenciális problémái tették szükségessé. A többiek esetében ilyen szükség nem létezett, hiszen valamenynyien birtokosok voltak, sőt Urbán nagybirtokkal rendelkezett. Igazából egyik esetben sem lehet eldönteni, hogy az elfoglalt pozíció mögött tényleges gazdasági érdeklődés állt-e, vagy pusztán a vele járó javadalmazás érdekében foglalták el azokat. A nagyobb számú vezető poszt inkább az előzőt valószínűsíti, ide 3 személy sorolható. Lichtenstein László kinevezésekor 6, döntően miskolci vállalkozás vezetésében vett részt; méltán nevezhetjük őt a helyi középtőkések tipikus képviselőjének, még akkor is, ha szintén nagykereskedő apjától jelentős földbirtokot és az általa szerzett nemesi címet is örökölt.142 Lingauer Sándor kinevezésének évében, 1932-ben 7 malom- és élelmiszeripari valamint mezőgazdasági vállalat vezetőségében szerepelt, amelyek többnyire a Hitelbank érdekeltségébe tartoztak. „Főállása" a Molinum Malomipari Rt elnöki tisztje, de elnöke volt az Egyesült Magyar Malomipari Rt-nek is. A legtöbb vezetőségi hellyel (8) Németh Károly győri ügyvéd rendelkezett. Általában ő is helyi, tehát győri cégek irányításában vállalt szerepet, amellett a Magyar Takarékpénztárak Központi Jelzáloghitelbankjának elnöki tisztét is ellátta, valamint a Pénzintézeti Központ vezetésében is részt vett. Megismételhetjük a korábban mondottakat, azaz a főispánok kiválasztásában az ipari és kereskedelmi aktivitás nem játszott meghatározó szerepet. Ez is a vizsgált időszak első felére, a Bethlen- és a Károlyi-kormány idejére valamint a Gömbös-kormány első pár hónapjára jellemző. Ezután csak 1939-ben neveztek ki kettőnél több vezetőségi hellyel bíró személyt, egyébként csak néhány „egypozíciós" egyén kinevezésére került sor, a Darányi-időszakban pedig még arra sem. 141 Compass. Finanzielles Jahrbuch (G. von Gustav Leonhardt), Personenverzeichnis, Wien, 1927-1944. 142 Lichtenstein tulajdonában volt ezen kívül Miskolc központjában 3 ház, Avason egy borpince; felesége nevén további 6 városi ingatlan szerepelt. (Tóvári: i.m. 97.)
