Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Takács Tibor: A főispáni kar társadalmi összetételének alakulása a két világháború közötti Magyarországon 1029
1068 TAKÁCS TIBOR talnokok főispáni kinevezésére zömmel a Gömbös-éra utolsó éveiben és a Darányi-kormány idején, Kozma Miklós és Széli József belügyminisztersége alatt került sor; a Gömbös-kormány első éveiben Keresztes-Fischer belügyminiszter a főispáni kinevezéseknél inkább a vármegyei tisztviselőket preferálta. Látható, hogy a két világháború közötti kormányok súlyt fektettek arra, hogy bizalmi embereik jártasak legyenek a közigazgatásban, különösen a vidéki törvényhatósági igazgatásban. A tisztviselői múlttal és tapasztalatokkal rendelkező egyének sikeresebben alakíthattak ki jó viszonyt az apparátussal, mint a hasonló háttérrel nem rendelkezők.12 1 Más oldalról a hivatali fegyelemhez szokott személyek kinevezése a főispánok kormányzati ellenőrzésnek — a jogszabályi alapokon túl — személyi feltételeit is megteremtette. Meghatározó szerepet játszott a főispánok társadalmi hátterében a föld is, mint látható, a kinevezettek jelentős hányada volt „földbirtokos". Ám éppen a birtok esetében jelentkezett nagy átfedés más csoportokkal, mindenekelőtt a tisztviselői réteggel. A földbirtok a vagyoni, jövedelmi viszonyok szempontjából is fontos, ezért tárgyalására még visszatérek. Jelen esetben csak azokat soroltam ide, akikről a források kifejezetten megemlítik, hogy életének bizonyos szakaszában „gazdálkodott". Az ilyen értelemben vett gazdálkodók aránya az 1920-as években 30%-hoz közel, de mindvégig az alatt mozgott, majd 1930-tól számuk fokozatosan 10 fölé emelkedett, aminek eredményeképpen a harmincas évek első kétharmadában a karnak körülbelül a fele (12-13 személy) tartozott ide. Darányi miniszterelnöksége alatt súlyuk ugyan valamivel csökkent, de a felvidéki főispánok kinevezésének, majd a Teleki-kormány személyi politikájának köszönhetően az időszak végére számuk ismét megnőtt (1939-ben 17 fő), s arányuk még a felduzzadt létszámú karban is meghaladta a 47%-ot. A „gazdálkodók" stabil jelenléte arra utal, hogy a mindenkori kormányzat — talán a Bethlen-kormány első éveit valamint Darányi miniszterelnökségét leszámítva — bizalmi embereinek kiválasztásában támaszkodott a földbirtokos rétegre. Más kérdés, hogy ez csak részben szólt a birtoknak, hiszen — mint arra már utaltam — jelentős részük tisztviselői múlttal is rendelkezett. Az is igaz, hogy a helyi birtokosok kinevezésével mindenképpen a helyi hatalmi viszonyokat jól ismerő főispánja lett a kormányzatnak, és a helyi társadalmi-társasági elit bizalmát és támogatását is sikerült biztosítani. Ezt a motívumot nem gyengíti, sőt csak tovább erősíti az egyes földbirtokosok tisztviselő múltja és tapasztalatai. Akárhogyan is, a földbirtokosok — a vármegyei és állami hivatalnokok mellett — a főispáni kar legjelentősebb bázisát alkották. 8. táblázat: a gazdasági élet szereplői a főispánok között 1924 1925 1926 1927 1928 1929 1930 n OS 1932 1933 1934 1935 1936 1937 1938 1939 gazdálkodik 7 7 7 8 8 9 11 13 13 12 12 13 13 11 13 17 egyéb gazd. tev. 1 1 3 3 3 4 4 3 4 4 3 1 1 1 3 3 a kar létszáma 25 24 25 27 27 26 27 25 24 25 25 25 26 26 33 36 121 A korábban hivatalnokként nem dolgozó Thuránszky Pál szabolcsi főispán beiktatásakor „a tisztviselőket intette le az állítólagos intrikáktól, nem szerzett népszerűséget" - áll Olchváry naplójában. (Gyarmathy: i.m. II. kötet, 166.)
