Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Takács Tibor: A főispáni kar társadalmi összetételének alakulása a két világháború közötti Magyarországon 1029
A FŐISPÁNI KAR A HORTHY-KORSZAKBAN 1069 A vizsgált időszakban mindössze 10 főispán végzett a mezőgazdaságon kívül egyéb gyakorlati gazdasági — ipari, kereskedelmi, pénzügyi — tevékenységet. A húszas évek második és a harmincas évek első felében 3-4 ilyen személy volt hivatalban; arányuk 10-15% között mozgott, sőt 1932-ben ezt is meghaladta. A következő években gyakorlatilag eltűntek a karból (habár jelenlétük egy személy révén folyamatos); csak 1938-39-ben nőtt meg a számuk, ám arányuk ekkor sem emelkedett 10% fölé. Az egész körben mindössze hárman nem voltak köztisztviselők pályájuk egy másik szakaszában, s közülük is Kovács Imre az első világháború után már csak birtokán gazdálkodott, Koczor pedig a felvidéki magyar mozgalmakban betöltött szerepének köszönhette a kinevezést. Ez azt jelenti, hogy a gazdasági élet szereplői — a gazdálkodóktól, földbirtokosoktól eltekintve — figyelmen kívül maradtak, ha a főispánok személyének kiválasztásáról volt szó. (Jellemző példa: Lingauer Sándor — amint életrajzából is kiderül, illetve compassok alapján rekonstruálható — jelentős gazdasági vezető pozíciót töltött be, elsősorban a Hitelbank érdekeltségébe tartozó malomipari és élelmiszeripari cégekben. Ennek ellenére mint „nyugalmazott pénzügyminiszteri tanácsost" nevezték ki főispánná.) Ez nem véletlen, hiszen az itt szerzett tapasztalatokat a főispáni munkában kevésbé lehetett hasznosítani, az ezen a területen megszerezhető kapcsolatok, informális pozíciók pedig csak egy-egy nagyobb vidéki városban biztosíthattak befolyást. A számba jöhető törvényhatósági jogú városok, mint például Győr, Pécs, esetleg Sopron, főispáni állása azonban a környező vármegyéével össze volt vonva, így a személyek kiválasztásában a városok „érdekei" önállóan nem tudtak érvényesülni. Kivételt csak Miskolc jelentett: Lichtenstein László az egyetlen főispán, aki valóban régi kereskedő-dinasztiából származott, és maga is fontos szereplője volt a helyi gazdasági életnek, háromszor volt a város főispánja, igaz a harmadszori kinevezésekor a közgazdasági élettől már' jórészt visszavonult, igazgatósági, felügyelő-bizottsági pozícióiról is lemondott. (A gazdasági életben való „szerepvállalás" formája lehet a különböző kereskedelmi és iparvállalatok, valamint pénzintézetek vezetőségében való pozíciószerzés; ez természetesen tágabb kört jelent, ám nem feltétlenül jelentette a tényleges és érdemi gazdasági tevékenységet. A vagyoni, jövedelmi viszonyok szempontjából azonban fontos lehetett, ezért még visszatérek rá.) 9. táblázat: a volt katonatisztek és az ügyvédek a főispáni karban in ÍD 1-00 os о со ю со t-X ai Ci OS os OS OS os os <Л os os os os OS os os os katonai pálya 0 0 1 1 1 1 2 2 2 3 3 8 6 4 3 3 ügyvédi oklevél 6 6 7 8 8 8 8 6 4 4 5 1 2 2 3 2 ügyvédi működés 5 5 6 7 7 7 7 5 4 4 5 1 2 2 3 2 főispánok száma 25 24 25 27 27 26 27 25 24 25 25 25 26 26 33 36 A volt katonatisztek, katonai pályát (is) befutottak 1926-tól folyamatosan jelen voltak a főispáni karban, sőt 1930-tól 2, 1933-tól pedig már 3 fő képviselte őket. Számuk 1935-ben ugrott meg: ekkor 5 hasonló háttérrel rendelkező személyt
