Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Takács Tibor: A főispáni kar társadalmi összetételének alakulása a két világháború közötti Magyarországon 1029
1060 TAKÁCS TIBOR Esztergom vármegyék főispáni székébe pedig ebben az időszakban kizárólag olyan személyeket ültettek, akik nem, vagy csak csekély mértékben kötődtek hozzájuk. Mindent összevetve azt lehet mondani, hogy mind országosan, mind az egyes törvényhatóságokat tekintve a helyi és kívülről érkezett emberek nagyjából hasonló arányban jelentkeztek a főispáni karban, némi súlyponteltolódással az előbbiek javára.11 0 A főispáni kar iskolázottsági, képzettségi színvonalának vizsgálatát fontossá teszi, hogy a főispán politikai tisztviselő volt, betöltéséhez nem volt képesítési szint megállapítva, elvileg tehát alacsonyabb végzettségű személyt is ki lehetett nevezni. A gimnáziumokat és más középiskolákat figyelmen kívül hagytam, mivel a rendelkezésre álló források ebből a szempontból meglehetősen hiányosak, illetve a későbbi tanulmányaikból következtethetően az érettségi megléte szinte valamennyiüknél adottnak tekinthető. Aligha véletlen, hogy túlnyomó többségük jogi tanulmányokat folytatott. 1924-ben a kar 92%-a tartozott ide, ezután arányuk — a Károlyi-kormány idején megfigyelhető átmeneti emelkedéstől eltekintve — az 1930-as évek elejéig folyamatosan csökkent, de még ebben az időszakban (1932-1935) is elérte a 75-76%-ot. A következő pár év emelkedése után 1938-ban ismét csupán háromnegyedük végzett jogot, majd 1939-re ez az arány minden korábbinál alacsonyabb szintre, 65,71%-ra csökkent. A többség valamely tudományegyetem jogi karán fejezte be tanulmányait, a jogakadémiát végzettek — a fiatalabb generációk bekerülésével — fokozatosan kiszorultak. Kisebb mértékű ingadozásoktól eltekintve nem változott számottevően a jogi illetve államtudományi doktorátussal rendelkezők aránya: az egyes években a jogász főispánok kétharmada-háromnegyede volt doktor. A jogászok egy része egyéb (gazdasági, pénzügyi, katonai, stb.) iskolát is végzett, ám a kizárólagosan jogi képzettségűek aránya a karban még így is elég magas volt: a fenti trendet követve 76 és 56% között mozgott. Ugyanakkor a jogi tanulmányt egyáltalán nem folytató főispánok — habár arányuk folyamatosan növekedett — legfeljebb a kar negyedét tették ki. Viszonylag magas volt a gazdasági akadémiát végzett vagy más mezőgazdasági iskolát látogató főispánok száma. Arányuk az 1920-as évek közepén 20%, ezt követően 10-15% körül mozgott, 1939-ben aztán ismét megközelítette a 20%-ot. Nagyobb részük jogi műveltséggel is rendelkezett, a kizárólag gazdasági végzettségűek száma évente mindössze 1-2 (a korszak végén 3) volt (4-9%). 1927-től folyamatos jelen voltak a karban a közgazdasági (pénzügyi, kereskedelmi) végzettségű személyek is, habár szerepük nem jelentős. Arányuk a harmincas évek elején (3 fő, 12%) valamint a legvégén (6 fő, 16,6%) nőtt meg, ám a kizárólag valamilyen közgazdasági képzettséggel rendelkező főispánok lényegében csak a korszak végén jelentek meg a karban.11 1 A katonai iskolát végzettek aránya a harmincas évek közepéig folyamatosan növekedett: míg 1927 előtt senki sem, addig 1935-ben már 6 főispán rendel-110 Erősen túlzóak tehát Shvoy Kálmán szavai, még a szegedi főispánsággal kapcsolatban is: „Elég hibás volt a rendszer, hogy sohasem helybeli embert nevezett ki, aki ismerte a viszonyokat, hanem mindig ilyen protekciósokat. Meg is hozta a gyümölcsét." (Shvoy: i.m. 115.) 111 Köztük volt Beliczey Miklós, aki „széleskörű közgazdasági ismeretekkel kezdte meg közéleti pályáját, egyik első képviselőjeként annak a magyar generációnak, mely tudomásul vette, hogy a közgazdasági ténykedés egyik legfontosabb funkciója a nemzeti életnek." (Keresztény Magyar Közéleti Almanach I. Bp. 1940. 85-86.)
