Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Takács Tibor: A főispáni kar társadalmi összetételének alakulása a két világháború közötti Magyarországon 1029
A FŐISPÁNI KAR A HORTHY-KORSZAKBAN 1061 kezett ilyen képesítéssel. (Egy részük jogi vagy gazdasági tanulmányt is folytatott.) Számuk és arányuk a következő években csökkent, és 1939-ben csak Borbély-Maczky Emil képviselte őket. Nem volt jellegzetes a korszakban a mérnöki képzettségű főispán. Habár az 1935-1938 közötti szakasztól eltekintve 1-2 személy folyamatosan jelen volt a karban (1935-ig Nagy Pál és Gyömörey György, 1939-ben Urbán Gáspár), igazából csak színezték, mintsem meghatározták annak összetételét. Az 1939-ben kinevezett Tukats Sándor pedig az egyetlen gyógyszerész végzettségű főispán volt: a kolozsvári majd szegedi egyetemen szerzett oklevelet, majd doktori címet. 5. táblázat: a kar megoszlása a főispánok végzettsége szerint 1924 1925 1926 1927 1928 OS <N Л 1930 1931 1932 1933 1934 1935 1936 1937 1938 1939 jogi 23 22 22 24 24 23 22 21 18 19 19 19 21 22 25 23 I mezőgazdasági 5 5 4 3 3 3 4 4 3 3 3 4 4 2 5 7 katonai 0 0 1 1 1 1 2 2 2 3 3 6 4 3 2 1 más gazdasági 0 0 0 1 1 2 2 1 3 3 2 1 1 1 4 5 mérnöki l 1 1 1 1 1 1 1 2 2 2 0 0 0 0 1 gyógyszerész 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 1 |a kar létszáma 25 24 25 27 27 26 27 25 24 25 25 25 26 26 33 35 1 Az egyes kormányok és belügyminisztereik személyi politikájában tehát nem következett be lényeges változás, az általuk kinevezettek többségét a jogászok alkották: ez az arány Bethlentől Darányiig több mint 80%, a korszak végén azonban — Imrédy és Teleki miniszterelnöksége alatt — alig haladta meg az 50%-ot. Érdekes, hogy gazdasági (mezőgazdasági, pénzügyi, kereskedelmi stb.) képzettségű személyt valamennyi kormány idejében kineveztek, míg a katonai iskolát végzettek csak Bethlen, Gömbös és Darányi alatt kerültek a karba. Azt is fontos kihangsúlyozni, hogy egy-két kivételtől eltekintve a főispánok szinte kivétel nélkül — elsősorban a jogi tanulmányokhoz kapcsolódó — felsőfokú képesítéssel rendelkeztek. A jogi végzettség meghatározó volta egyáltalán nem tekinthető véletlennek. Egyrészt a magyar politikai elitet hagyományosan jellemezte a jogászok nagy arányú részvétele.11 2 Másrészt a főispánok nemcsak politikai, hanem fontos adminisztratív feladatokat is elláttak. A korabeli felfogás szerint a közigazgatásban ,,a jó gyakorlatnak alapja a szilárd jogelmélet, a jogelveknek az ismerete és a jogelvekkel való bánásmód. (...) igazán jó közigazgatási tisztviselő és különösen vezető pozícióban csak az lehet, aki tisztában van a jogelvekkel, és aki teljes mélyreható jogászi kiképzésben részesült."11 3 A kormányok — annak ellenére, hogy a kinevezésnek nem volt képesítési kritériuma — hangsúlyt fektettek arra, hogy 112 1931-bén a képviselők 65%-a, 1935-ben 48%-a, 1939-ben pedig 49%-a rendelkezett jogi diplomával. (Sipos Péter-Stier Miklós-Vida István: Változások a kormánypárt parlamenti képviseletének összetételében 1931-1939, Századok, 1967/3-4. 606.) 113 Tomcsányi Móric, A magyar közigazgatási jog rendszere és néhány alapkérdése, in: A mai magyar közigazgatás (Szerk. Mártonffy Károly), Bp. 1936. 44.
