Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Takács Tibor: A főispáni kar társadalmi összetételének alakulása a két világháború közötti Magyarországon 1029
1058 TAKÁCS TIBOR mányzat a híveit „megjutalmazza", vagy anyagi helyzetükön javítson. Ez némileg korlátozta, de nem szüntette meg az alkalmassági kritériumnak, mint kiválasztási szempontnak az érvényesítését. Előfordult, hogy a kormányzat egyes „problémás" vármegyék vezetését jobbnak látta a helyi klikkekhez nem túlságosan kötődő, kifejezetten kívülálló emberekre bízni. E mögött tulajdonképpen a helyi társadalom nagy részével szembeni bizalmatlanságot tételezhetjük fel. A helyi társaság figyelmen kívül hagyása, idegen főispán kinevezése kritikus időszakban akár veszélyes politikai következményekkel járhatott a kormányra nézve,10 7 bizonyos feszültséget azonban mindig okozott az adott törvényhatóságban. Jól példázza ezt az 1936 januárjában megüresedett szegedi főispáni állás körüli kiélezett helyzet. A kormány Shvoy Kálmánt szemelte ki, ő azonban elhárította a felkérést, és maga helyett Vinkler Elemér helyi ügyvédet ajánlotta, akit a szegedi „vezető urak" is támogattak. Gömbös állítólag elfogadta Vinkler személyét, ám Kozma Miklós belügyminiszter — talán az ügyvéd zsidó származása miatt — mégsem őt, hanem Imecs György belügyminiszteri titkárt nevezte ki. Shvoy szerint utóbbi mögött Tomcsányi Kálmán államtitkár állt, aki igen jó „viszonyában volt Imecs feleségével.10 8 Erős helyi kötődéssel rendelkező személy kinevezése sem nyerte el azonban feltétlenül a „helyi társaság" támogatását. Mikecz Ödön Nyíregyházán született, itt ügyvédeskedett, emellett Szabolcs vármegye tiszteletbeli főügyésze volt; erős családi kötelékek is ide kapcsolták, apja, Dezső korábban a vármegye alispánjaként tevékenykedett. Főispáni kinevezése 1932 novemberében mégis ellenállást váltott ki, hiszen Antal István úgy nyilatkozott: „Mikecz Ödön főispánságát is megcsinálta Szabolcsban a vármegye közönségének legélénkebb opponálása mellett."10 9 Az, hogy az illető a kinevezését megelőzően milyen kapcsolatban állt a törvényhatósággal, csak új kinevezésekkel illetve áthelyezésekkel, és nem az adott időpontban hivatalban lévő kar egészével kapcsolatban vizsgálható. Ugyanis a korábban kinevezett „idegen" személyek főispánságuk évei alatt, helyzetükből adódóan, szoros helyi kapcsolatokat építhettek ki. Éppen ezért a vizsgált időszakban történt változásokra összpontosítottam. Ez — minden törvényhatóságot külön számítva — 133 új helyre történő kinevezést jelentett, ennyi esetben tudtam megvizsgálni a főispán és a törvényhatóság viszonyát a lokális kötődés szempontjából. Elsősorban a hivatali előéletet, földbirtokot, politikai és egyéb közéleti tevékenységet tartottam irányadónak. A „helyiek" és az „idegenek" kategóriájának elkülönítése így némileg bizonytalanabbá, szubjektívabbá vált, mint ha csak a születési helyet vettem volna figyelembe, mégis úgy vélem, hogy pontosabb kép megrajzolásához segíthet bennünket. (A törvényhatósági jogú városokat ebből a szempont-107 „Amennyiben idegen ember kerülne Biharba főispánnak, férjem nem leplezheti el aggodalmait, hogy ez a megyei urakat az új politikai alakulással szemben elkedvetlenítené és az ellenzék agitatiójának erős tápot adna." — írta Erődi-Harrach Béláné 1922 márciusában Bethlen miniszterelnöknek. (MOL K468, B/l l.cs. 301/1922.) 108 Shvoy: i.m. 145-146. Lásd még: MOL K429 20.cs. 99/1936. (Shvoy levele Kozma belügyminiszternek, 1936. január 28.) Az indokok mindenesetre érthetőek: a belügyminiszter nem ismerte Vinklert, tehát nem is bízhatott benne, a város viszont Vinklert ismerte, és benne bízott. (Lásd Shvoynak a korábban idézett levelét.) 109 MOL K429 45.cs. 4/1. Kozma György levele Kozma Miklósnak, 1933. január 1.
