Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Zsoldos Attila: Confinium és marchia. (Az Árpád-kori határvédelem néhány intézményéről) 99
104 ZSOLDOS ATTILA Ha mármost állást kívánunk foglalni a kérdésben, akkor a törvények szövegében néhány ponton biztos fogódzókra lelünk. Kiderül mindenekelőtt, hogy akár confiniumvól, akár marchiaról esik szó, annak élén ispán (comes) áll.25 Ez mindenesetre beleillik abba a képbe, amely az Árpádok korai királyságát különböző jellegű és rendeltetésű ispánságok (comitatus) halmazának mutatja. Az „ország semelyik határvidékén" (in aliquo huius terre confinio)2e és a „határvidékek ispánjai" (comités confiniorum)27 megfogalmazások egyértelműen arra vallanak, hogy legalábbis confiniumból kettő vagy több lehetett. Szembetűnő ugyanakkor, hogy a kérdéses törvénycikkelyek megfogalmazása terminológiai tekintetben távolról sem egységes. Bár önmagában ez a jelenség sem nem szokatlan, sem nem meghökkentő, mégis tény, hogy a terminológiai eltérések a törvények kronológiai rendjével párhuzamosan jelentkeznek. Míg Szent László ún. II. törvénye, melynek keletkezési ideje nem ismert,2 8 kizárólag a confinium terminust használja, Kálmán királynak a tarcali zsinaton hozott ún. I. törvénye — 1100 körül2 9 — ugyanakkor nem ismeri ezt a kifejezést, ellenben felbukkan benne a nyelvileg közel álló fines 30 és a fogalmilag rokon marchia,31 miközben a Szent László-kori comes confiniival alighanem indokoltan állítható párhuzamba az „ispán aki a[z ország] kijáratát őrzi" (comes, qui exitus [sc. regni] tenet)32 megfogalmazás. A terminológiai eltérések a legszembetűnőbben Szent László ún. II. törvénye 17. és Kálmán ún. I. törvénye 77. cikkelyének egybevetése révén mutatkoznak meg. Az előbbi tilalmazza, hogy a „határvidékek ispánjai" a király engedélye nélkül hozzájáruljanak lovak vagy ökrök külföldre történő eladásához.33 Kálmán törvénye szintén bizonyos javak kivitelét korlátozza, megengedi viszont az ökrök exportját. A két törvénycikkely nyilvánvalóan ugyanazon kérdésre, jelesül a modern fogalmaink szerinti külkereskedelemre vonatkozik. A rendelkezések eltérései közül szempontunkból természetesen nem az ökrök eladásának tilalmazása vagy engedélyezése bír jelentőséggel, hanem az, hogy míg Szent László törvénye az intézkedés esetleges megszegőiként a „határvidékek ispánjai"-t veszi számításba, Kálmáné ugyanezen vonatkozásban a minden külön jelző vagy értelmező nélkül említett „ispánok"-at szerepelteti.3 4 Világos tehát, hogy ugyanazon összefüggésben a Szent László-kori „határvidékek ispánjai" helyén Kálmán idejében az „ispánok" álltak. Önmagában e párhuzamból azonban kockázatos lenne messzemenő következtetéseket levonni. Bár- aligha lehet alaptalannak tartani a kérdéses cikkely comeseinek 'megyésispán'-ként való értelmezését — ugyanez a törvény számos más cikkelye esetében természetesnek tűnő 25 Szt. László II. 16-17. c., Kálmán I. 36. c. (Závodszky L.: i. m. 170-171., 188.) 26 Szt. László II. 15. c. (Závodszky L.: i. m. 170.) 27 Szt. László II. 17. c. (Závodszky /,.: i. m. 170-171.) 28 Vo. Jánosi Monika: Törvényalkotás a korai Árpád-korban. Szeged 1996. 104-120. 29 Vö. Magyarország története tíz kötetben. I. Előzmények és magyar történet 1242-ig. Főszerk. Székely György. Bp. 1984. 1/2. 963. (a vonatkozó rész Kristó Gyula munkája) 30 Kálmán I. 76. c. (Závodszky L.: i. m. 193.) 31 Uo. 36. c. (Závodszky L.: i. m. 188.) 32 Uo. 82. c. (Závodszky L.\ i. m. 194.) 33 Szt. László II. 17. c. (Závodszky L.: i. m. 170-171.) 34 Kálmán I. 77. c. (Závodszky L.: i. m. 193.)
