Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Zsoldos Attila: Confinium és marchia. (Az Árpád-kori határvédelem néhány intézményéről) 99
AZ ÁRPÁD-KORI HATÁRVÉDELEM NÉHÁNY INTÉZMÉNYÉRŐL 105 megoldás3 5 —, mégis óvatosságra int, hogy a puszta „ispán" (comes) kifejezés köztudottan számos jelentésben volt használatos az Arpád-kor latinságában, s ráadásul Kálmán törvényének más helyein felbukkan a 'megyésispán' szabatos megfelelőjeként a comes parochianus és a comes comitatus/civitatis forma.36 A két törvénycikkely párhuzama alapján ily módon a comités confiniorum azonosítása a megyésispánokkal lehetséges ugyan, de nem szükségszerű. Jóval határozottabb eredményre vezet, ha Szent László ugyanezen törvénycikkelyének (II. 17.) a confiniumok szervezetére vonatkozó adatait vesszük szemügyre. E szerint a confiniumok élén, mint arról már szó esett, ispánok (comités) állottak, a határ őrzésének feladatát pedig „a határvidékek őrei, akiket közönségesen őröknek mondanak" (custodes... confiniorum, qui vulgo ewrii vocantur) látták el, s ez utóbbiaknak közvetlen elöljárói is voltak (illis... custodibus, qui presunt). Ez a szervezeti modell ugyan megfelel a 13. századi várispánságokra jellemző őr — őrnagy — vár(megyés)ispán (speculator — maior speculatorum — comes castri/comitatus) hármasságnak, de a párhuzam ez esetben sem perdöntő, hiszen elvileg lehetséges, hogy az az egykor önálló határispánságoknak a várispánságokba történt beolvadását követően, másodlagosan jött létre. Hogy mégsem erről van szó, arra a határőrök népnyelvi elnevezése ^mutat rá, mégpedig nagy nyomatékkal. Az „őrök" (ewrii) kifejezés ugyanis felbukkan egy másik, közeikorú forrásban, nevezetesen Szent László ún. III. törvényének 1. cikkelyében. Ennek szövege a várak közönségesen „őrök"-nek nevezett népeit említi, akiknek az élén száznagyok és tíznagyok állnak.37 Vitán felül áll, hogy az ebben a törvénycikkelyben szereplő várak (civitates) a várispánságok váraival, maguk az őrök pedig az az idő szerint többnyire civis vagy civilis, a 13. századtól többnyire castrensis néven szereplő38 várnépbeliekkel azonosak. Kérdésessé legfeljebb az tehető, hogy az „őr" kifejezés azonos társadalmi csoportra vonatkozik-e Szent László törvényeinek e két cikkelyében. A várispánságoktól független határispánságok egykori létének hívei a kérdésre határozott „nem"-mel felelnek. Erveik mindmáig legteljesebb gyűjteménye Tagányi Károly tanulmányaiban lelhető fel. Tagányi szerint a határőrök azért nem lehetnek azonosak a várnépbeliekkel — vagy ahogy ő emlegeti őket: „várszolgák"-kal —, mert (1.) csak a határőrök szerepelnek az oklevelekben őrökként, a várszervezet népei viszont soha; (2.) a határőrök a határokat őrizték, s nem a határszéli várakat; (3.) a határvédelem régibb a várszervezetnél, s ezért nem is tartozott ahhoz; (4.) a várnépbeliek német vagy szláv szolgák, a határőrök viszont magyarok, besenyők vagy székelyek voltak; (5.) a várnépbeliek félszabadok, a határőrök ellenben szabadok voltak; s végül (6.) a várnépbeliek tízes és százas szervezetbe osztva, míg a határőrök őrnagyaik irányítása alatt éltek.39 35 Ld. pl. Kálmán I. 2, 5., 13., 24., 25., 38., 78., 79. c. (Závodszky L.\ i. m. 184., 185., 186, 188., 193.) 36 Uo. 11. és 28. c. (Závodszky L.: i. m. 185., 187.) - Megjegyzendő, hogy a 28. cikkelyben szereplő comes comitatus/civitatis a megyei bíró (vö. uo. 37. c. - Závodszky L.\ i. m. 188.) említése miatt tekinthető inkább 'megyésispán'-nak, semmint 'várispán'-nak. 37 Szt. László III. 1. с. (Závodszky L.\ i. m. 172-173.) 38 Vö. Zsoldos Attila: Jobbágyok a királyi várszervezetben. Történelmi Szemle 34. (1992:1-2.) 3. és Uő: A várjobbágyi jogállás kialakulása. Hadtörténelmi Közlemények 106. (1993:2.) 27. 39 Tagányi Károly. Gyepű és gyepűelve. Magyar Nyelv 9. (1913) 100-102.; Uő: Felelet dr. Erdélyi Lászlónak »Árpádkori társadalomtörténetünk legkritikusabb kérdéseire«. Történeti Szemle 5. (1916) 301-303, 409-448.
