Századok – 2000

TANULMÁNYOK - Takács Tibor: A főispáni kar társadalmi összetételének alakulása a két világháború közötti Magyarországon 1029

1048 TAKÁCS TIBOR itteni klerikális ellenzéki ideológiát a legitimista frazeológiát megtagadtatni és az ezekkel telített közönséget a klérussal egy párton nem lévő, nem legitimista, nem­zeti kormány mellé állítani nem könnyű dolog!"7 4 Különösen fontos lehetett a kormány számára, hogy „az ország első vármegyéje", Pest-Pilis-Solt-Kiskun élére megtalálja a megfelelő embert, ami Preszly Elemér személyében — úgy tűnik — sikerült is. Preszly 1920 májusától kormánybiztosként, szeptembertől pedig főis­pánként állt a megye élén 1935 márciusáig, amikor belügyi államtitkárnak ne­vezték ki. Másfél év múlva, 1936 novemberében visszatért Pest megye élére, a­honnan 1938. június 14-én mentették fel véglegesen. Nem lehet véletlen, hogy a perifériális helyzetű, kisebb területű és kisebb jelentőségű megyék kevesebb gon­dot okoztak a kormányoknak, kevesebb figyelmet is fordítottak rájuk, főképpen ha az illető főispán jól tudott alkalmazkodni. így például Péchy Miklós Szabolcs­nak, az előző évben kinevezett szatmári főispánnak a menesztéséről már 1932-ben szó volt,7 5 ennek ellenére helyén maradt 1940 novemberéig, Bereg megye élén pedig 1944 áprilisáig. A kiválasztás A főispánok kinevezésének formális mechanizmusában a belügyminiszter­nek volt meghatározó szerepe. О terjesztette személyi javaslatát a kormány elé, majd miután az elfogadta, felterjesztette az államfőnek, aki „legfelsőbb elhatáro­zásával" szentesítette a kinevezést. Ezt követően került sor — immár a megye­gyűlés előtt — az eskütételre, majd a főispáni teendők átvételére. Mindezeket megelőzően azonban a személyek kiválasztásában fontos — majdhogynem elsőd­leges — szerepe volt az informális kapcsolatoknak. A tisztség betöltésében a leg­különbözőbb bizalmi és alkalmassági tényezők játszottak szerepet kormányoktól és törvényhatóságoktól függően, viszont „formális" választási mechanizmus nem létezett. Valakinek már a potenciális főispánokra fel kellett hívni a kormány illetve a belügyminiszter figyelmét, a kifogástalan közigazgatási munka vagy a politikai megbízhatóság önmagában még nem vezetett kinevezéshez. A poszt betöltéséhez szükséges törvényi előírások hiánya miatt a, jelöltek" közötti választásban is nagy volt az informális elemek súlya. Szinte állandóan érkeztek a belügyminiszterekhez személyeket támogató, ajánló levelek, amelyek száma egy-egy főispáni hely meg­üresedésének hírére különösen megemelkedett. Az ajánlások az országos és a helyi elitek legkülönbözőbb csoportjaiból származhattak, súlyukat a támogatók által betöltött pozíció határozta meg. Mivel alapjában véve kormánykinevezésről volt szó, a központhoz közelebbi pártfogók voltak a fontosabbak,76 de nem elhanya­golható a helyi kapcsolatok fontossága sem. Természetesen önmagában az ajánló személye még nem jelentett garanciát a tisztség elnyerésére vagy megtartására. 74 MOL K429 19.cs. 83/1935. 75 Erre utal Kozma György vásárosnaményi főszolgabíró 1933. januári levele Kozma Miklós­hoz: MOL K429 45.cs. 4/1. 76 Szomjas Gusztáv hajdú vármegyei főispánról egy 1921 körül keletkezett „pro domo" feljegyzés így szól: „[miféle] (...) állapot az, hogy egy főispán akit a megye egyetlen képviselője sem óhajt, helyén maradjon csak azért, mert a protektora, az öccse, véletlenül adm. államtitkár a földművelésügyi mi­nisztériumban, bármennyi baklövést csináljon is a megyéjében." (MOL K468, B/l l.cs. 311/1922.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom