Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Takács Tibor: A főispáni kar társadalmi összetételének alakulása a két világháború közötti Magyarországon 1029
A FŐISPÁNI KAR A HORTHY-KORSZAKBAN 1049 Például 1929 szeptemberében maga József főherceg járt közben Kovacsics békési főispán érdekében, Bethlen válaszlevelében azonban tudomására hozta, hogy az illető „távozását eladósodott volta és különösképpen egy bírói ítélet, mely reánézve kedvezőtlen volt, tette elkerülhetetlenné."7 7 Október végén nyugdíjazták is. Az informális kapcsolatok nagy szerepe nem kizárólag a főispáni kai- sajátossága, a Horthy-korszak elitjeit általában jellemezte, hogy a bekerülés legfontosabb iránya „a megfelelő társadalmi kapcsolatok, az elitalakulás legpregnánsabban ható tendenciájának, a nepotizmusnak, klikkrendszernek felismerése és kihasználása".7 8 Már a dualista korszak politikai életében megfigyelhető a formálison túl, a mellett egy informális kapcsolati háló megléte, s habár a háborús összeomlással, forradalmakkal, ellenforradalommal terhelt bizonytalan időszakban, különösen 1919-20-ban ez a háló egyesületekben „formalizálódott", a konszolidáció előrehaladása újra a személyi-informális kapcsolatok jelentőségét növelte meg.79 A társadalmi egyesületek csekély súlyát jelzi a kinevezési politikában, hogy még vezetőik sem ezen szervezetek révén, hanem más csatornák felhasználásával remélhették magasabb pozíció elnyerését. A teljes kapcsolati háló rekonstrukciója, feltérképezése — akár még a főispáni kar szintjén is — lehetetlen, példák bemutatásával azonban érzékeltetni lehet egy-egy részletének működését a személyek kiválasztásában. Elsősorban a politikai szolgálatok, politikai kapcsolatok, a képviselősséggel összefüggő pártpolitikai aktivitás, illetve a szerteágazó társadalmi-társasági valamint rokoni összeköttetések lehettek fontosak. Az esetek nagy részében — már amennyire ez megállapítható — ezek együttesen érvényesültek, több tényező játszott össze. Ami biztosnak túnik: a fajsúlyos támogató nélküli „önjelöltek" nem igazán számíthattak kinevezésre. Hiába fordult például a belügyminiszterhez Dencz Ákos volt képviselő 1936 októberében, Gömbös halála után: „(...) igen leköteleznél, ha a főispáni kar személyváltozása idején, igénytelen személyemre gondolni méltóztatnál. A legnehezebb időszakban vezettem egy országos intézetet, a postatakarékpénztárt, nyugodtan vállalnám egy törvényhatóságét is."8 0 Olykor az ellenkezőjére is volt példa, azaz ambíció nélkül került valaki a főispáni szék közelébe. Olchváry Pál neve 1922 márciusában Szabolcs, szeptemberben Hajdú, 1924 augusztusában pedig Zemplén vármegyével kapcsolatban merült fel, ám ezek érdekében — ha hitelt adunk szavainak — egy lépést sem tett.81 1932-ben ugyancsak a tudta nélkül járt közbe Mezőssy Béla. Mint naplójában írta, Mezőssy „sajnálja, hogy első levelét későn vettem, mert el van döntve az ügy, holott 77 MOL K468 B/l, 2.cs. 991/1929. 78 Márkus László: A Horthy-rendszer uralkodó elitjének jellegéről, in: A közép- és délkelet-európai államok a két világháború között (Szerk. Incze Miklós), Bp. 1986. 222. A közigazgatásban is „a kiválasztás első tényezője az összeköttetés volt, melyet általánosan is protekciónak neveztek." (Csizmadia: i.m. 455.) A felsőházra nézve lásd: Püski Levente: Társadalmi érdekképviselet és konzervativizmus. A felsőház felépítése a Horthy-korszakban, Debrecen, 1996. 35-36; A gazdasági elitre vonatkozóan: Lengyel György: A multipozícionális gazdasági elit a két világháború között, Bp. 1993. 69. Lásd még: Szekfü Gyula: Három nemzedék és ami utána következik, Bp. 1934. 406-407. 79 Püski Levente: A politikai elit változása 1919 után, in: Hatalom és társadalom a XX. századi magyar történelemben (Szerk. Valuch Tibor), Bp. 1995. 402. 80 MOL K429 22.cs. 601/1936. Dencz Ákos levele Kozma Miklósnak, 1936. október 10. 81 Gyarmathy: i.m. I. kötet, 60.; 82., 96.; 178. (1922. március 10-11., szeptember 14., december 16., 1924. augusztus 11.)
