Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Zsoldos Attila: Confinium és marchia. (Az Árpád-kori határvédelem néhány intézményéről) 99
AZ ÁRPÁD-KORI HATÁRVÉDELEM NÉHÁNY INTÉZMÉNYÉRŐL 103 zete mégis lényegesen különbözött a várispánságok ismert modelljétől, másfelől pedig ispánja és területe nem tartozott egyetlen megyésispán és vármegye joghatósága alá sem. Az előbbi feltétel arra szolgál, hogy a határispánságot fogalmilag elhatárolhassuk a már említett határvárispánságoktól, az utóbbi nem teljesülése viszont magától értetődően a kérdéses intézmény önálló ispánság voltát kérdőjelezné meg.2 1 Általánosan elfogadott feltételezés szerint ilyen határispánságot létesített Szent István a Szerémségben, mely azonban 1072 után felbomlott. Területének keleti része megyévé alakult (Szerém), a nyugati pedig beolvadt a szomszédos megyéébe - az egymástól ezen a ponton eltérő vélekedések szerint Baranya vagy Valkó jöhet szóba. A szerémségi határispánság (marchia) emlékét őrizné e szerint a pécsi püspökség egyik főesperességének, a marchiainak a neve (archidiaconatus de Marchia).2 2 Ez a rekonstrukció nem mentes ugyan bizonyos, az alábbiakban még részletezendő nehézségektől, ezek azonban érdemben nem változtatnak azon, hogy egy korai határispánság léte valóban feltételezhető a Szerémségben. Amint az az eddigiekből látható, történetírásunk az elöljáróban említett négy fogalom mindegyikéhez társít bizonyos konkrét példákat. A kérdéses fogalmak használatának létjogosultsága ugyanakkor mindenekelőtt annak függvénye, hogy mennyiben állják ki a kor forrásaiban a határvédelemmel összefüggésben felmerülő terminusokkal való egybevetés próbáját. Éppen ezzel a kérdéssel kapcsolatosan fogalmazódtak meg egymással ellentétes álláspontok a magyar történetírásban. A vita lényege abban áll, hogy a 11. század végének törvényeiben szereplő confinium és marchia kifejezések2 3 'határispánság'-ként vagy 'határvármegye'ként értelmezendők-e. Az egyik nézet képviselői úgy vélik, hogy a confinium (comitatus confinii) és a marchia kifejezésekkel jelölt intézmények önálló, a várispánságokkal együtt létesített királyi vármegyéktől független határispánságok voltak, ám különállásuk a 12. század folyamán fokozatosan megszűnt, s a 13. század elejére betagolódtak a várispánságok, illetve azokon keresztül a vármegyék rendjébe. Mások ezzel szemben a mellett érvelnek, hogy a határvédelem a királyság megalapításától fogva a várispánságok hálózatán nyugodott, s a „határvidékek ispánjai" (comités confiniorum) kifejezés is az ún. határvármegyék — tehát a határmenti királyi vármegyék — megyésispánjaira vonatkozik. A királyi várszervezettől független határispánság legfeljebb egy-két helyen tételezhető fel, ám ezek is még a 12. század dereka előtt megszűntek, helyüket és szerepüket a várispánsággal rendelkező királyi vármegyéknek adva át.24 21 Vö. ellenben Borosy András: Határőrség és határőrök az Árpádok korában. Hadtörténelmi Közlemények (új folyam) 24. (1977) 554. 22 Györffy György: A szávaszentdemeteri görög monostor XII. századi birtokösszeírása. A Magyar Tudományos Akadémia Társadalmi-Történeti Tudományok Osztályának Közleményei 1952-1953. 38-340.; Kristó Gy.: A vármegyék i. m. 299-302., 456-458. 23 Szt. László II. 15-17. c., Kálmán I. 36., 76-77., 82. c. - Závodszky Levente: A Szent István, Szent László és Kálmán korabeli törvények és zsinati határozatok forrásai. Függelék: A törvények szövege. Bp. 1904. 170., 188., 193-194. 24 A kutatástörténetre Id. Borosy A.: i. m. 543-548., vö. még Veszprémy László'. Határispánság. In: Korai magyar történeti lexikon (9-14. század). Főszerk. Kristó Gyula. Bp. 1994. 255-256.
