Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Takács Tibor: A főispáni kar társadalmi összetételének alakulása a két világháború közötti Magyarországon 1029
A FŐISPÁNI KAR A HORTHY-KORSZAKBAN 1045 Teleki Pál kormányra kerülésekor „ellenséges" közegben foghatott egyik fő feladatához, a szélsőjobb visszaszorításához. Szemben állt vele a kormánypárt többsége, nem számíthatott feltétlenül a főispáni karra, főleg a felvidékiekre nem.6 6 Macartney szerint Teleki helyzetét súlyosbította, hogy „a főispánok és beosztottjaik, kevés kivételtől eltekintve, jobboldaliak voltak, kinevezésüket EKSZ-beli tagságuknak köszönhették és át voltak itatva annak ideológiájától."67 Ez már eleve megnehezítette, hogy egy új választáson biztosítsa politikájának a többséget, ezért még az 1939-es választások előtt jelentős változásokat eszközölt a főispáni karban, amelyeket a nyár folyamán, majd ősszel újabbak követték. Az év végéig összesen 12 főispánt cserélt le, 2-őt helyezett át és 15 újat nevezett ki, így a kar már 36 főből állt, ráadásul egy hely — még több mint két évig — betöltetlen maradt. A távozók többsége Gömbös és Imrédy alatt lépett hivatalba, azoknak a politikai híve volt, de ekkor menesztették az idős Széchényi Viktort is, akinek már évek óta ingatag volt a helyzete, leginkább a kormánypárt országos központja kívánta az eltávolítását.6 8 Jellemző, hogy a pár hónapja hivatalban lévő felvidéki főispánok kétharmadát leváltották6 9 (egy további személy pedig egy éven belül követte őket): elsősorban az Imrédy iránt különösen elkötelezett személyeknek kellett távozniuk. Ez jól illeszkedett a Jaross-csoport visszaszorítására tett egyéb kormányzati lépésekhez is.7 0 Figyelemre méltó, hogy 1939 decemberére a Gömbös miniszterelnöksége idejében kinevezett főispánok közül már csak 3 volt hivatalban, a Bethlen alatt kinevezettek közül ugyanakkor 4. A Gömbös által kezdeményezett változások tehát ezen a kormányzati területen nem voltak hosszú életűek, a „Gömbös-íiókák" lényegében három év alatt kiestek a főispáni karból. Kétségtelen azonban, hogy kar korábbi stabilitása Gömbös kormányzása alatt megbomlott, ennek hatása megmutatkozott az 1930-as évek végének nagy számú cseréjében is. (Figyelembe kell venni persze, hogy a terület-visszacsatolások következtében az Imrédy-és a Teleki-kormányok — és az őket követő kabinetek — számára már egy felduzzasztott létszámú főispáni kar állt rendelkezésre, ami főleg az új állások betöltésénél tette lehetővé a kormányzati akarat szabadabb érvényesülését.) A nagyfokú mobilitás ellenére 1939 szeptemberében volt két személy, aki már 1924-ben is főispán volt: Soldos Béla — igaz, egy év szünettel — 1924 és 1943 között viselte ezt a hivatalt; az „örök főispán" igazán jellegzetes típusa, Fay István pedig 1920-tól 6e Teleki és a felvidékiek feszült viszonyát mutatja, hogy Korláth Endre Ung megye főispánjaként (!) Kárpátalja tervezett autonómiája elleni tiltakozásául lemondással fenyegetőzött, amire a miniszterelnök azt válaszolta, hogy ha ezzel az indokkal mond le, akkor azonnal fejbe löveti. (Kozma Miklós naplóját idézi: Tilkovszky: i.m. 167.) 67 C. A. Macartney: Teleki Pál miniszterelnöksége, Bp. 1993. 10. A szerző szerint a Független Kisgazdapárt választási veresége „élénken mutatja, hogy Teleki mennyire nem volt képes ellenőrizni a főispánokat." (uo. 246. lábjegyzet) 68 Farkas G.: i.m. 225-226. 69 Az 1938 decemberében kinevezett Korláth Endre beregi installációjára csak 1939. június 20-án került sor (Kárpáti Magyar Hírlap, 1939. június 20 és 23.), pár nap múlva azonban leváltották. 70 „Az Egyesült Magyar Párt befolyásának csökkentésére tett kormány-erőfeszítések nemcsak a főispánokat sem kímélő leváltásokban mutatkoztak meg, hanem abban is, hogy az Egyesült Magyar Pártnak 1939 őszén, 1940 tavaszán már nem állt módjában híveit zsírosabb állásokhoz juttatni." (Tilkovszky: i.m. 60.)
