Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Takács Tibor: A főispáni kar társadalmi összetételének alakulása a két világháború közötti Magyarországon 1029
1044 TAKÁCS TIBOR csak 9 olyan főispán volt hivatalban, akit Gömbös kormányzása során neveztek ki. Ezek szerint Darányi fő feladatát, a Gömbös alatt megerősödött szélsőjobboldali erők visszaszorítását — legalábbis a főispáni kar szintjén — teljesítette. A siker persze csak részleges volt, hiszen meghatározó fajvédő, szélsőjobb alakok maradtak helyükön, mint Ricsóy-Uhlyarik Béla,6 2 Preszlyt pedig egyenesen a Gömböskormányból nevezték ki. Az Imrédy-kormány — és benne az új belügyminiszter, Keresztes-Fischer — kinevezését nem követték jelentősebb főispán-váltások. Az 1938. júniusi cserék voltaképpen egyetlen személlyel, Fay Istvánnal kapcsolatosak: Preszlyt váltotta a pest megyei főispáni székben, míg korábbi pozícióit másokkal töltötték be. A kar összetételében a novemberi kormányválság sem hozott érdemi változást, csupán az államtitkárrá kinevezett Lukács Béla és Bonczos Miklós helyére állítottak új embereket december elején.63 (Latinovits János, Bács-Bodrog és Baja főispánja még októberben lemondott.) Mindenekelőtt a feszült kül- és belpolitikai helyzet, a küszöbön álló felvidéki terület-visszacsatolás magyarázhatja, hogy a kormányzat keveset törődött a főispáni karral. A Felvidék visszatéréséig az Imrédy-kormány idejében mindössze 4 főispán került ki a karból és 3 került be, ami egészen csekély változást jelentett. Az új emberek közül Kiss Endre és Lossonczy István6 4 feltétlenül Imrédy híveinek számítottak, míg Lichtenstein László, aki korábban már kétszer volt Miskolc főispánja, inkább a régi gárdához tartozott. A bécsi döntéssel visszakerült felvidéki területek közigazgatásának rendezése 1938. december közepére befejeződött. Néhány korábban egyesített vármegyét szétbontottak, illetve új megyéket hoztak létre, melynek eredményeképpen 6 új vármegyei és egy városi (Kassa) törvényhatóságot állítottak fel. A változások a korábbi egyesített megyék főispánjait egyáltalán nem érintették, ők az „utódmegyék" élén maradtak. Új személyeket (6 főt) csak az új törvényhatóságok élére neveztek ki, akik — Borbiró Ferenc volt bajai polgármester kivételével — valamennyien felvidékiek voltak, részt vettek a magyar politikai mozgalmakban.6 5 A behívott felvidéki képviselőkhöz hasonlóan ők is a Jaross Andor-féle áramlatot képviselték, s mint ilyenek a miniszterelnök egyik fő támaszának számítottak. A főispánok között tehát elsősorban ők reprezentálták az „Imrédysta gárdát". A „régi karban" előforduló kevés csere ugyanakkor arra utal, hogy a főispáni kar többsége támogatta Imrédyt, vagy legalább lojális volt vele szemben. 62 Lásd: Sipos Péter: Imrédy Béla és a Magyar Megújulás Pártja, Bp. 1970. 17. (lábjegyzet) 63 A Békés megyébe kinevezett Ricsóy-Uhlyarik beiktatási beszéde országos visszhangot váltott ki, és jó ürügyet szolgáltatott az Imrédy-ellenes akció megindításához. (Sipos: i.m. 94.) 64 „A Fáy helyébe lépő Lossonczy István tipikus képviselője volt azoknak a harmincas években politikai pályát befutó, egykor Horthy fővezér körül tömörülő katonatiszteknek, akik Gömböst vallották eszményképüknek. Az Imrédy közeli baráti köréhez tartozó új főispán a miniszterelnök politikai elgondolásainak elszánt híve, következetes támogatója volt." (Debrecen története 4. i.m. 269.) Lossonczy részt vett az Imrédy melletti tüntetéseken, és jelen volt a „csodaszarvas-mozgalom" helyi zászlóbontásán is. (uo. 270-271.) 65 „Az Egyesült Magyar Párt nagybirtokos vezetői, akik eddig polgári tanácsadói szerepet töltöttek be a katonai közigazgatás mellett, most — az újonnan felállított főispáni székektől kezdve — mindenütt elfoglalták az átcsatolt területen a polgári közigazgatás vezető posztjait." (Tilkouszky Lóránt: Revízió és nemzetiségpolitika [1938-1941], Bp. 1967. 72-73.)
