Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Takács Tibor: A főispáni kar társadalmi összetételének alakulása a két világháború közötti Magyarországon 1029
1042 TAKÁCS TIBOR decemberében azonban a főispánok többsége, és maga a belügyminiszter is szembeszegült a pártvezetéssel, különösen az „élharcosok" növekvő hatalma miatt.52 Marton Béláék ugyanis arra törekedtek, hogy a pártitkárokon, mint „második vonalon" keresztül gyakoroljanak közvetlen ellenőrzést és befolyást az államapparátusra. Hiszen — Kónya Sándor megállapítása szerint — „a párttitkárok, az 'élharcosok' ekkor már nem pusztán 'segédszervei' a főispánoknak, hanem közvetlen kapcsolatban lévén a központtal, önállóságuk elsősorban a személyi kérdésekben egyre jobban növekedett és egyre nagyobb hatalomra tettek szert."5 3 Itt tehát már nem egyes személyekről, hanem a főispánság intézményének helyéről, és ezen keresztül a rendszer lényegéről volt szó. Nem véletlen, hogy a kísérlet kudarcot vallott. Gömbös 1936 tavaszára megbukott, és betegsége miatt számottevő működést már nem fejtett ki kormánya; ezt jelzi az is, hogy 1936 februárja után — halálesettől eltekintve — nem történt változás a főispáni karban. A számokat tekintve ebben az időszakban 20 törvényhatóság élén zajlott változás, 13 személy került ki a karból, 12 új került be, emellett aránylag jelentős belső mozgás is történt. A kikerülők közül Benyovszky Móric és Tabódy Tibor meghalt (mindkettejüket a Gömbös-kormány alatt neVezték ki), míg Preszly Elemér államtitkár, Mikecz Ödön pedig a miniszterelnökség sajtóosztályának vezetője lett. Utóbbival együtt — mint arról már volt szó — 6 olyan főispánt mozdítottak el állásából, akit korábban Gömbösék neveztek ki. Ebben az időszakban Gömbös keze már kevésbé volt megkötve, ami az új emberek kiválasztásánál is megmutatkozott: többségük a kormányfő híve. Olyan jellegzetes szélsőjobboldali alakok voltak köztük, mint Ricsóy-Uhlyarik Béla vagy Thuránszky Pál. Ezzel szemben Benyovszky Móric inkább konzervatív, „régi vágású" főispán volt.5 4 Mindent egybevéve a Gömbös-kormány ideje alatt 25 törvényhatóság élén történt változás: összesen 23 fő került ki, és 24 fő került be, azaz 1936 októberében 24 főből állt a főispáni kar (egy hely betöltetlen volt). Ez önmagában jelentős változásnak tűnhet, a kép teljességéhez azonban hozzátartozik, hogy — mint láttuk — sok esetben a Gömbös-kabinet saját korábbi kinevezetteit mentette fel. 10 törvényhatóság élén egyáltalán nem történt változás, ami 7 főispánnak, a Gömbös által „örökölt" kar 30%-ának pozícióban maradását jelentette. Gömbösnek tehát nem a kar — Eckhardt által javasolt — háromnegyedét, hanem csak alig több mint kétharmadát sikerült lecserélnie, így 1936 októberében 17 Gömbös alatt kinevezett volt hivatalban. Igaz, a helyükön maradók között Gömbös feltétlen hívei (Borbély-Maczky Emil és Vay László) is előfordultak, de — mint láthattuk — az új emberek sem voltak feltétlenül „gömbösisták". Egyszóval megfigyelhető a gömbösi gárda előretörése a főispáni karban, ennek a nagysága és hatása azon-62 Kozma Miklós belügyminiszter és Marton Béla pártfőtitkár közötti nézeteltérésekről lásd: Magyarország évkönyve 1936 (Szerkesztette Béry László és Kun Andor), Bp. én. 3-5. 53 Kónya: i.m. 179. Igen érdekes ebből a szempontból Mecsér Endre pettendi földbirtokos Gömböshöz szóló levele 1932 októberéből [!]: „a Te leendő 13 párttitkárod szerepe kizárólag politikai jellegű? Nem lesz azoknak gazdasági szerepük is? Nem a főispánokat teszed ezzel skartba?" (MOL K35 l.cs. b. dosszié) Válaszlevelében Gömbös nem tér ki a kérdésre, (uo.) 54 Benyovszky „politikai megfontolásokból, majd súlyos betegsége miatt is elődjénél lényegesen kevesebbet törődött a NEP szervezésével". (Vonyó: i.m. 56.) Ez annál is inkább figyelemre méltó, mivel elődje a pártszervezéssel ugyancsak szembenálló — már említett — Szapáry Lajos volt.
