Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Takács Tibor: A főispáni kar társadalmi összetételének alakulása a két világháború közötti Magyarországon 1029
A FŐISPÁNI KAR A HORTHY-KORSZAKBAN 1037 be. „Ez azonban csak ritkán vihető keresztül s általános érvényesítése feltétlenül azoknak a feladatoknak rovására menne, amelyeknek ellátására a főispán hivatott."30 Hasonló indokokat hozott fel a belügyminiszter egy konkrét esetben, amikor a szegedi és a hódmezővásárhelyi főispáni állást választották szét (noha a kormányzó nem szívesen látta az állások szaporítását): „a kötelezettségének ugyanis nagyobb terjedelmű s nagyobb kulturális vagy közigazgatási jelentőségű törvényhatóságnál a főispán, ha nem lakik ott a törvényhatóság területén, csak részben tud megfelelni", s a mellőzhetetlen feladatok ellátásán kívül „arra azonban már nem lehet képes, hogy az ügyek vitelénél a megkívánt befolyást érvényesíthesse."31 A kormányzat érvei világosak és érthetőek, azonban bizonyos hivatalok összevonásában és szétválasztásában megfigyelhető esetlegesség, véletlenszerűség arra enged következtetni, hogy a főispáni állások betöltésénél a fentiek mellett más — például Jutalmazási" — motivációk is léteztek.3 2 Az egymást követő kormányok 1919 őszétől az 1912:LXIII. tc. alapján a törvényhatóságok élére kormánybiztos-főispánokat neveztek ki. A bizonytalan belpolitikai helyzetben azonban gyorsan cserélődtek a személyek. Növelte a zűrzavart az is, hogy a végleges határmegvonásig az egyes törvényhatóságok léte is kétséges volt. A békeszerződés aláírását követően — a konszolidáció egyik jeleként — 1920 augusztusában és szeptemberében a kormánybiztosokat főispánok váltották fel, ami pusztán elnevezésbeli változást jelentett, hiszen jórészt ugyanazok a személyek maradtak hivatalban. Am ezután is szinte havonta sor került változásokra, a kar személyi állomány csak lassan, 1923-1924-re szilárdult meg. A normalizálódás fontos állomása volt a törvényhatóságok területrendezése (1923:XXXV tc.). Az általam vizsgált időszakban 107 személycsere (illetve kinevezés33 ) történt. Az áthelyezéseket, más helyre is történő kinevezéseket figyelembe véve ez 85 új személynek a karba kerülését jelentette; pontosabban 81-ét, mivel 4 főt ebben a periódusban két különböző időpontban is kineveztek. A tulajdonképpeni „homo novusok" még ennél is kevesebben szerepeltek, hiszen többen már voltak főispánok egy korábbi időszakban. Sokat sejtető az a tény, miszerint a 107 személycsere döntő többsége — kétharmada — a korszak második felére esett, míg a Bethlen- és a Karolyi-kormány időszakára csupán kevesebb mint 30%-a. Különösen az 1930-as évek második felében, 1935 és 1939 között figyelhető meg nagy cserélődés: a változások több mint fele ekkor zajlik. (Természetesen nem hagyható figyelmen kívül, hogy a felvidéki törvényhatóságok megszervezése már önmagában is növelte a főispáni kinevezések számát.) Ezen általános irány 30 MOL K148, 836.cs. 1932-4-76, (szám nélkül, az 501. laptól); kivonat az 1927. február 18-i minisztertanácsjegyzőkönyvéből; az indoklást lásd a csatolt mellékletben: „Ad XX. Főispáni állások csökkentése" 31 MOL K148, 959.cs. 1937-11-486, 669/1927. 32 A konkrét példánál maradva: sem Mokcsay főispánsága előtt, sem utána nem érezte úgy a kormányzat, hogy Hódmezővásárhely élére külön személyt kellene állítani. Szinte adódik a feltevés, hogy a külön állást az illető számára „hozták létre". 33 A felmentett főispánok helyére természetesen minden esetben kineveztek újat, még ha arra esetleg több hónap múlva került is sor; a fenti megkülönböztetést mégis az teszi indokolttá, hogy Széchényi Viktor leváltása (1939. március 13.) után a székesfehérvári főispáni állás hosszú ideig — így a vizsgált időszakban már — betöltetlen maradt.
