Századok – 2000
TÖRTÉNETI IRODALOM - A Magyar Dolgozók Pártja határozatai 1948-1956 (Ism.: Palasik Mária) 1022
TÖRTÉNETI IRODALOM 1023 A döntéshozatalon keresztül a kötet segítséget nyújt az MDP szervezettörténetének megismeréséhez is. A tárgyalt időszakban három kongresszusa volt az MDP-nek: 1948. június 12-14., 1951. február 24-március 2. és 1954. május 24-30. között. A kötet tartalmazza az MKP és az SZDP egyesítését kimondó 1948. nyári kongresszusnak programnyilatkozatát, a Szervezeti Szabályzatáról szóló határozatát, a másik két esetben a határozatokat ismerteti. A két kongresszus között az MDP legfőbb szerve - a Szervezeti Szabályzat szerint - a Központi Vezetőség volt, amelynek tagjait a kongresszusokon választották. Kötelezően háromhavonta ülésezett, a korszakban összesen 38 alkalommal, de munkájából az érdemi vita hiányzott, és a legfontosabb kérdések nem a KV hanem az elvileg neki alárendelt Politikai Bizottság ülésein születtek. Ez azt is jelentette, hogy a gyakorlatban KV rendelődött alá a PB-nek. A Politikai Bizottság kéthetente ülésezett, a korszakban összesen 309 ülés anyagait tartják számon. Az MDP KV hetente ülésező Titkársága főként a folyamatban lévő ügyekkel foglalkozott, hatáskörét nem határolták el pontosan a Politikai Bizottságéitól. A KV 1953 júniusában a Titkárságot mint vezető szervet megszüntette, és helyette létrehozta a KV titkáraiból álló, a PB-nek alárendelt Titkárságot. 1948-1956 között a Titkárság 417 ülést tartott. A Szervező Bizottság feladata a pártapparátus munkájának koordinálása, a pártépítés irányítása volt. 1949 elejéig hetente kétszer, majd ezt követve egy alkalommal ülésezett. Javaslatát minden lényeges kérdésben a PB vagy a Titkárság elé kellett terjesztenie. A dokumentumkötet külön jelentőséggel bír, ha figyelembe vesszük, hogy egy olyan párt határozatait tartalmazza, amely a kötetben megadott korszakhatárok előtt még nem, és utána pedig már nem létezett. A kötet legelső dokumentuma az MDP programnyilatkozata - amelyet szembesíteni lehet a bekövetkező gyakorlattal -, a legutolsó pedig az MSZMP Intéző Bizottságának nyilatkozata az MDP feloszlatásáról, az MSZMP megalakulásáról. Az utóbbi dokumentum születésének időpontja a forradalom viharos óráiban máig bizonytalan: 1956. október 31-i vagy november 1-jei keltezésű. S a két korszakhatár között ott vannak az ún. ötvenes évek, avagy más néven: az egész Rákosi-korszak. Az MDP programnyilatkozata meghirdette, hogy az MDP „a demokratikus pártok eddigi többé-kevésbé laza koalíciója helyett a népi egység politikai tömegszervezetének, az új Függetlenségi Frontnak a megteremtéséért száll síkra. Ebben a szervezetben fokozatosan háttérbe kell szorulni a párt versengésnek." (25. o.) A Magyar Függetlenségi Népfront 1949. február 1-jei megalakítása után szinte egyik napról a másikra valóban megszűnt a „szalámitaktikát" addig túlélő ellenzéki és liberális pártok akkorra már gyakorlatilag formálissá váló tevékenysége. Történt ez annak ellenére, hogy erre vonatkozóan sem törvény, sem rendelet nem született. A gyakorlatban minden hatalom a megmaradt egyetlen párt, a Magyar Dolgozók Pártjának kezében koncentrálódott. Kiépült egy kettős struktúra: az egypárt lett a kezdeményező, irányító és ellenőrző szerv, és akaratát csak közvetíthette a törvényhozás, a végrehajtás és a közigazgatás. Az MDP egyeduralkodóvá, állampárttá vált. A kötet dokumentumai bizonyítják, hogy minden lényeges kérdésben a vezető pártszervekben született meg a döntés. De így volt ez még a kevésbé fontosnak tűnő területeken is. A hétköznapok összes színtere átpolitizálódott, a pártállami döntéshozatal és ellenőrzés az élet minden területére kiterjedt, azaz kiépült a totális állam. Bár történt kezdeményezés arra vonatkozóan, hogy a párt központi apparátusa ne vegye át az állami apparátus feladatait. Például a szerkesztők a kötet előszavában idézik Gerő Ernőnek a Titkárság 1949. február 9-i ülésén elhangzott erre vonatkozó javaslatát: „Vagyis helyes az, hogy a jelenlegi helyzetben a pártnak már nem kell és nem szabad magára vállalnia olyan feladatok közvetlen megoldását, melyeket az államapparátusnak kell elvégeznie, s amelyeket már el is tud végezni. Ezért a munka jelentékeny részét át lehet és át kell tenni állami vonalra. Figyelembe kell venni, hogy jelenleg a Minisztertanács ülésein részt vesz a párt főtitkára, három főtitkárhelyettese, három más politikai bizottsági tag és egy tagjelölt [a PB póttagja], vagyis a Politikai Bizottság tagjainak többsége. Ilyen körülmények között a gyakorlati kérdések megvitatását és eldöntését jórészt a Minisztertanácsban lehet elvégezni. Ennek folytán a minisztertanácsi ülések nem lennének tisztán formális ülések, s a kormány tekintélye is növekednék. Hasonlóképpen a minisztériumokra rá kell bízni számos olyan gyakorlati munkát, melyeket jelenleg pártvonalon végzünk." (5. o.) Erre azonban nem került sor, az MDP illetve annak szűk vezetése teljesen kisajátította a politikai főhatalmat. A válogatást vizsgálva megállapíthatjuk, hogy dokumentumok egy része a párt belső életével foglalkozik, többek között a már említett Szervezeti Szabályzaton kívül a tag- és tagjelölt zárlattal (5. számú dokumentum), a párt elméleti színvonalának emelésével (13. számú dokumentum), a pártmunka hibáival (15. számú dokumentum), a kádermunka feladataival (24. számú dokumentum), a párt ifjúsági szervezetének létrehozásával (17. számú dokumentum), Rákosi Mátyás első titkári funkcióból történő felmentésével (82. számú dokumentum), Farkas Mihály pártból való kizárásával
