Századok – 2000
TÖRTÉNETI IRODALOM - Duhamelle; Christopher: L'héritage collectif: la noblesse d'église rhénane; 17e -18e siécles (Ism.: Sahin-Tóth Péter) 1008
1008 TÖRTÉNETI IRODALOM példákat. A műveket mindig a kortárs olvasóknak szánták, mivel az ideálokat és tanulságokat változatlanoknak tekintették, a keresztény etikai normák felfogásuk szerint mit sem változtak. Az üdvtörténeti dimenziók azonban nem zárták ki a napi aktualitások iránti fogékonyságot, az igényt, hogy e művekkel a napi politikai krízisek, az egyes intézmények által megkívánt jogbiztosító funkciók megoldását ill. érvényesülését segítsék elő. Ilyen esetben a történeti események rendező elvét a jelen társadalma és annak elvárásai diktálták, s magának a történeti műnek a célja is funkcionálisnak tekinthető. A nép, nemzetség, püspökség vagy éppen város mitikus eredetéhez való tudatos visszanyúlás nem csak öncélú historizálás volt, hanem a tekintély, autoritás és jogbiztonság megteremtésének az eszköze. A történelem az ideológiai és politikai érvrendszer nem lebecsülendő részét alkotta, ami mögött egy határozott múlt-tudat és a múlt tudatos megbecsülése húzódott meg. A „múlt" a középkornak nem volt idegen abban az értelemben, ahogy nekünk az a középkor vagy a koraújkor. A múlt éppen az üdvtörténet révén a jelenben való közvetlen jelenléte révén hatott, morális tanulságai azonnal alkalmazhatók voltak a mára. A „Gegenwart der Vergangenheit" kulcsfogalma az érett középkor historiográfiájának, hiszen maga a művekből elénk táruló történetkép is sokkal többet árul el a megrendelőkről, szerzőkről és az adott korszakról, mint a tárgyalt múltbeli időszakról. A szerző tollából a témának valóban izgalmas és gondolatébresztő összefoglalását, nyugodtan kijelenthetjük, hogy egyik alapmunkáját vehetjük kézbe. A kötetet illő, alapos, több száz oldalas szakirodalmi- és mutató apparátus zárja. Azt persze még elhisszük a szerzőnek, hogy a történeti tudat és történeti emlékezet általánosabb jellegű témaköreinél fogva könyvét nem csak mediévistáknak szánta. Azt azonban már kétkedve kell fogadnunk, még németországi viszonyok között is, hogy műve az érdeklődő nagyközönség figyelmét is felkelti. Ehhez erudíciójában és nyelvi szintjében túlságosan is szakszerű, még ha olyan frappáns kifejezéseket használ is, mint „Vergangenheitsvergegenwártigung". A filológián túli historiográfia szempontjainak és módszertanának meggyökerezése a hazai krónikakutatásban nem kis hasznára válna a magyar mediévisztikának. Ebben nem kis szerepet játszhat jelen mű. Veszprémy László Christophe Duhamelle L'HÉRITAGE COLLECTIF: LA NOBLESSE D'ÉGLISE RHÉNANE, 17e —18e SIÈCLES Paris, 1998. Editions de l'Ecole des Hautes Etudes en Sciences Sociales, 367 o. KÖZÖS ÖRÖKSÉG: A RAJNAI EGYHÁZI NEMESSÉG A 17-18. SZAZADBAN A kora újkori európai nemességek összehasonlító kutatásához jelentős új adatokkal és szempontokkal járulhat hozzá az alábbiakban a szokásosnál nagyobb teljedelemben bemutatandó munka. Szerzője, a jelenleg az Amiens-i Jules Verne egyetemen tanító Christophe Duhamelle a rajnai birodalmi lovagság és egyházfejedelemségek sajátos összefonódását tárgyaló doktori disszertációját 1994-ben védte meg az Université de Paris I Újkori Történeti Kutatások Központjában (Centre de Recherches d'Histoire Moderne). Az értekezés megjelenését viszont — s ez jelzésértékű — a francia társadalomtörténeti kutatások fellegvárának számító École des Hautes Études en Sciences Sociales tette lehetővé. A szerző bevezetőjében mindenek előtt üdvözli a 17-18. századi német történelem értékelésében megfigyelhető szemléletváltást. Úgy látja, hogy mára túlhaladottá vált az a séma, amely a Birodalmat a korabeli központosító és expanzív „nemzeti" monarchiák mellett anakronisztikus, cselekvésképtelen, érthetetlenül bonyolult intézmények által gúzsba kötött képződményként mutatja be. Manapság, vélhetően az Európai Unió szülési fájdalmaitól sem függetlenül, a vallási, jogi és társadalmi különbözőségek kifejezésére, az eltérő érdekek kiegyensúlyozására képes birodalmi intézmények több megértésre találnak a történészek körében. Duhamelle vizsgálatának célja és eredménye röviden így foglalható össze: azokat a társadalmi mechanizmusokat tárta fel, amelyek egy egyedi csoport önfenntartási törekvései és egy sajátos intézményi és felekezeti közeg között szinte tökéletes illeszkedést eredményeztek, fejlődésük teljes összefonódásához vezettek. E folyamatot húsz, családi stratégiáját szinte kizárólag az egyházon belüli érvényesülési lehetőségekre építő lovagi família (lignage) két évszázados fejlődésén keresztül elemzi. (A vizsgált családok a következők: von Bicken (1732-ben kihalt), Boos von Waldeck, von
