Századok – 2000

MŰHELY - Hoffmann Tamás: Parasztházak - kőfalakkal (Európai vázlat az erdők fogyásáról) 951

• KÖZÉPKORI HÁZAKRÓL ÉS ERDŐKRŐL EURÓPÁBAN 983 élénkségével cserélték fel a kalózkorszak szorongását és áporodott nyugalmát. Itt volt továbbá a gazdálkodó hátország, a mezei szorgalom évezredes terepe. Az Alpoktól délre, illetve délnyugatra az 5-9. század között a gazdaság folyamatait új mederbe terelték. Itáliában, Dél-Franciaországban átszervezték a majorok és a parasztok gazdálkodását. Dél-Európában a vidék földesurai gazdálkodtak ugyan, de még évszázadok teltek el, amíg időtöltésükből végképpen kiiktatták a nem is olyan régen még mindennél jobban kedvelt kalandorságot. Ezzel egyidejűleg az ezredforduló után a kedvezőtlen adottságú területeken (a Rajna-völgyben, Baden-Würtenbergben, Pfalzban, Hessenben, másfelől Burgundiában, az Ile- de Francéban, Flandriában, sőt Dél-és Kelet Angliában is kialakult a feudális gazdaság. A középkori agrárcivilizáció érdekeltségi viszonyainak tulajdonképpen lassan északabbra tolták a súlypontját, bevezettek egy sor technikai újítást, növelték a hatékonyságot. A 11-13. században átalakították a majorok gazdálkodását, az itt alkalmazott munkakultúrát kiterjesztették a falusi gazdálkodásra, tulajdonképpen a parasztok életvitelére. Még a tanyasiak is átvették az új munkamódszert és az alkalmazásukhoz szükséges eszközállományt. Növekedett a gazdaságok teljesítménye, javultak a hozamok, a nemesek pedig követték Dél-európai kollégáik példáját: jól védhető tornyokba költöztek és — amikor alkalom kínálkozott — a majorkodáson és az adószedésen kívül még fosztogattak is. A kolostorok szintén majorokat létesítettek, és a papok — érthető okoknál fogva — távol tartották magukat az útonállástól. Gazdaságaik mintabirtokok lettek. A gazdálkodást átjárta a kreativitás. Elérte a parasztokat is, elsősorban ott, ahol a földbirtokosok átszervezték a munkaerőgazdálkodást. Itt is javultak a teljesítmények, ami visszahatott az elosztási rendszerre, végül is a falusiak szintén megváltoztatták fogyasztási szokásaikat. Újraalkották lakáskultúrájukat. Nagyobb házakat építettek és portáikon rendezettebben telepítették az épületeket. Mostmár mindenki a talajszint felett emelkedő falak között kívánt lakni. A házakban legalább két helyiség volt. Az emberek mind kiköltöztek a régi putrikból. Gazdasági melléképületeiket is igényesebben építették meg. Előfordult már az is, hogy néhány paraszt három-négy helyiségből álló házat épített családjának és megnövelte az ólban az állati férőhelyek számát. Mindenki erejét meghaladóan dolgozott a mezőn és a szántóföldön. A falu hovatovább önellátásán felül is termelt. Az ipar ugyanezt tette — természetéből következően. A gazdaságban majdhogynem árubőség keletkezett. A Mediterrán- az Északi- és a Keleti-tengeri áruszállítások kiegészültek a szárazföldiekkel. Megerősödött a helyi áruforgalom is. A kereskedők karavánjai szélesebbre taposták az ókori nyomokat. A kontinens belsejében Közép- és Nyugat-Európában már hovatovább nem is volt járhatatlan út. Az ezredforduló után még az Alpok hágóin is megnőtt a forgalom, noha a kereskedelem jó ideig csak a kiváltságosak és a városok előkelőinek igényeit elégítette ki. A nemes urak pedig rájöttek milyen jövedelmező foglalkozás az útonállás. A szorosokon és a hágókon átvezető utak mentén tehát a 7-8. század óta egyre-másra épültek a ragadozók sasfészkei, a nemesek lakótornyai. Aosta és a Dolomitok között lépten-nyomon ma is kétes dicsőségű monstrumok merednek az égnek. Hideg és sötét tornyok. Tulajdonosai rájöttek, hogy a gazdálkodásnál