Századok – 1999
Tanulmányok - Urbán Aladár: Agitáció a magyar köztársaságért 1848/49-ben II/221
230 URBÁN ALADÁR utasító kéziratát, a katonai készületek ismeretében a főparancsnokot megkereső és az összeütközést elhárítani akaró Perczel Mórt, a belügyminisztérium rendőri osztályának vezetőjét Lederer nem fogadta, illetve a találkozót segédtisztjei megakadályozták. Az „illetéktelen" polgári hatóság beavatkozásának elhárítása után az elkezdődött tüntetés résztvevőit „a katonai becsület védelmében" kardlapozó lovasság és feltűzött szuronyú gránátosok zavarták szét. Pesten, a Forradalmi Csarnoknál (a Pillwaxnál) összeverődött és fegyvert követelő tömeget Nyáry csak nagynehezen tudta megnyugtatni és ezzel elkerülni a katonaság és a polgárok (a nemzetőrség) közötti összeütközést.3 5 A budavári katonai vérengzés új helyzetet teremtett a fővárosban. A véres provokáció, amelyet a Batthyány-kormány erélytelenségének tudtak be, ismét felerősítette a radikálisok kritikáját. így május 11-én a Marczius Tizenötödike a kormány alkalmatlanságáról cikkezett, s így került sor május 12-én arra a népgyűlésre, amelyen Petőfi híres szavai elhangzottak, hogy nem a hazát, de kutyáját sem bízná erre a kormányra.36 Az eseményeket ettől az időponttól nem kívánjuk követni, hogy miként került sor május 15-én a riasztó hírek hatására a déli várak háborús készenlétének elrendelésére, 16-án a honvédek toborzásának elrendelésére, majd 19-én a király Bécsből történt elmenekülésének hírére az országgyűlés előrehozott összehívására. A köztársasági agitáció szempontjából nem tudunk érdemi megnyilatkozásokról, ugyanis az ellenzék számára a kormány önállósága (hadügyi önállósága) volt a központi kérdés. Ugyanakkor a közvélemény jelentős részét a minisztérium elleni támadások foglalkoztatták, ennek kapcsán került sor május 18-án Pesten egy bizalmat nyilvánító demonstrációra, s ezt látszik igazolni a vidéki törvényhatóságoknak ezekben a napokban kelt nagyszámú felirata. Ekkor, május 17-én bocsájtotta ki felhívását Kossuth tervezett —július l-jétől megjelent — hírlapjára. Programadó nyilatkozatában szükségesnek tartotta leszögezni: „De nekünk rend kell Polgártársaim! Rend, melly a szabadsághoz hű legyen, rend kell, mellynek ótalma alatt magunkat az új viszonyokhoz bele szilárdítsuk..." Hírlapja hivatásáról (célkitűzéseiről) szólva Kossuth szükségesnek tartotta leszögezni: „E nemzet roppant tömege monarchiai érzelmű - ezt megmutatták az izgalom napjai; mutalja minden nap tapasztalása..."37 Kossuth utalása valószínűsíti, hogy a közvélemény szerint mind a május 10-i tüntetést, mind a május 12-i népgyűlést azonos törekvések szervezték, s kezdeményezőit a radikálisok, tehát a republikánusok soraiban keresték. Ez vezethetett ahhoz, 35 Ld. Urbán Aladár: Tíz válságos nap a Batthyány-kormány történetéből. In: A nagy év sodrában. Bp. 1981. 109-118. Spira György szerint a királyi kézirat máj. 10-re már megérkezett a budai főparancsnokságra; Id. id. mű 183. 36 Urbán: Tíz válságos nap... 118-127. Az események eltérő, részletes ismertetésére ld. Spira, id. mű 184-191. 37 Kossuth Lajos Összes Művei (KLÖM) XII. Kossuth Lajos az első felelős minisztériumban. S. a. r. Sinkovics István. Bp. 1957. 150-153. Kossuth ezekben a napokban, máj. 13-20. között betegsége (vagy erre való hivatkozás) következtében nem jelent meg a minisztertanácson, ahol azután máj. 20-án keményen elítélte a szerencsétlen kimenetelű tüntetést. Véleményét azonban ebben a máj. 17-i felhívásban is kifejtette. A „vétkes vagy gyermekes zavargásoknak" lenyugtatására pazarolt energiát sajnálva, azok indítékát — érzékelhetően nem kizárólag az elmúlt hét eseményeire vonatkoztatva — az alábbiakban kereste: „itt értetlenség, amott ármány, itt magánbosszú, amott megsértett önzés vagy hiúság, itt hontagadás, amott áruba bocsájtott nagyravágyás, itt negédes hetykeség, amott haszontalan gyerekies pajzánság" (stb.) játszott szerepet.
