Századok – 1999
Tanulmányok - Ádám Magda: A versailles-i Közép-Európa összeomlása IV/685
716 ÁDÁM MAGDA messzebbmenő diplomáciai és katonai támogatást ígérte. így Jugoszlávia és Románia semlegesítését, repülőgépeket, hadianyagot. Mussolini, aki örült, hogy újra nemzetközi szerephez jut, azonnal hozzálátott a négyes konferencia összehívásához, amelyet a következő héten Olaszországban kívánt megrendezni.9 3 Sietnie kellett, mert tudomása volt arról, hogy Hitler nem lelkesedik a négyes konferencia összehívásáért. Ezért kész tények elé kívánta állítani. Ciano, Csákyval folytatott tárgyalása után nyomban utasítást küldött a londoni, párizsi, berlini és belgrádi olasz képviseletekhez: haladéktalanul közöljék az ottani kormánnyal, hogy Olaszország teljes erővel támogatja a négyes konferencia összehívását óhajtó magyar jegyzéket, amely átadásra készen áll. Ribbentrop, aki megkapta a berlini olasz nagykövettől az erre vonatkozó közlést, azonnal felhívta Cianot és figyelmeztette, hogy célszerűtlen, sőt a magyarokra nézve veszélyes is lehetne a négyes konferencia összehívása. A konferencia összehívását le kell állítani. Ciano erre nem sok hajlandóságot mutatott. Hiszen a magyar kormány közlésére már diplomáciai lépéseket tett ez ügyben. Ezt csak akkor volt hajlandó leállítani, amikor egy nappal később Csáky ismét felkereste és közölte: miután Hitler ellenzi a négyes konferenciát, a magyar kormány eláll ettől a tervtől. Ciano megdöbbenéssel fogadta Csáky újabb közlését, hiszen a magyarok visszakozása rendkívül kellemetlen helyzetbe hozta őket. A történtek után azonban nem maradt más hátra, mint visszavonni az erre vonatkozó diplomáciai lépéseket, az előző napi londoni és párizsi demarchsot semmisnek nyilvánítani. Ciano most, akárcsak Hitler, a közvetlen tárgyalások folytatását javasolta. S amennyiben ezek ismét kudarccal végződnek, Magyarország kérje Németország és Olaszország döntőbíráskodását. A fenti diplomáciai lépésekkel egyidejűleg a magyar kormány katonai intézkedéseket is tett. Az újonnan behívott öt korosztályt felfegyverezve a csehszlovák határnál összpontosította. Kész volt háborút indítani Csehszlovákia ellen. A magyar legfelsőbb katonai vezetés ismételten figyelmeztette a kormányt, hogy nem vállalkozhat egy esetleges kétfrontos háborúra. Ezért Imrédy hosszú megfontolások után arra az elhatározásra jutott, hogy mindenképpen megszerzi Románia semlegességét. A magyar-lengyel közös határhoz történő hozzájárulásért kész volt Romániának a Kőrösmező-tatárhágó vasútvonalat magába foglaló területet átengedni. Beck lengyel külügyminiszter vállalkozott a közvetítésre. Ε kérdésről Galatz-ban tárgyalt a román királlyal és külügyminiszterrel. A tárgyalásokra vonatkozó adatok rendkívül ellentmondásosak, Beck szerint a tárgyalások sikerrel jártak. Más források értelmében a román vezetők nem fogadták el a magyar, illetve lengyel javaslatot. Véleményünk szerint az utóbbi a valószínű.94 Közben Ribbentrop tovább „fáradozott" a csehszlovák-magyar területi rendezésen. A határra vonatkozó javaslatát, amely a szlovák politikusok — így maga Tiso segítségével készült — elküldte a magyar kormánynak azzal, hogy ez kimeríti Németország közvetítési lehetőségeit. Ε tervezet szerint Pozsony, Nyitra, Kassa, Ungvár és Munkács nem kerülhetett volna vissza Magyarországhoz.95 Budapesten 93 DIMK Π. köt. 529.; 530. dok. 796-798.; 533. dok.800-801. 94 Lásd erről H. Batowsky: Rumunska podroz Веска w padzierniku 1938. Kwartalnik Historicny 1958. 2 sz. 95 DIMK II. köt. 563. dok. 829.
