Századok – 1999
Tanulmányok - Ádám Magda: A versailles-i Közép-Európa összeomlása IV/685
A MÜNCHENI VÁLSÁG ÉS MAGYARORSZÁG 717 ezt a javaslatot, mint elégtelent visszautasították, s német és olasz döntőbíráskodást kértek. A magyar kormány bármennyire nem kívánt tovább tárgyalni, s bármennyire elfogadhatatlannak tartotta az újabb, valamivel kedvezőbb javaslatot, a németek akaratával nem mert szembe helyezkedni. Mi volt a nyugati hatalmak álláspontja a magyar-csehszlovák tárgyalások és a tervezett német-olasz döntőbíráskodást illetően? Anglia és Franciaország figyelemmel kísérte a magyar-csehszlovák tárgyalásokat. Londonban úgy látták, hogy Magyarországnak jogos követelései vannak Csehszlovákiával szemben.9 6 Az appeasement politika ellenfelének, Winston Churchillnek is ugyanez volt a véleménye. Cadogan, külügyi államtitkár-helyettes elismerte, hogy a csehszlovák delegáció első javaslata, amely az ottani magyarságnak autonómiát kínált fel, nem egyéb, mint kigúnyolása a néprajzi elvnek, amely a müncheni megegyezés folytán implicite a magyarságra is vonatkozik. A Foreign Office egyetértett az etnográfiai elven alapuló magyar követeléssel.97 Nem így Franciaország. A francia kormány főleg Magyarországot tette felelőssé az eredménytelen tárgyalásokért. Úgy látta, hogy területi követelései túlmennek a müncheni határozaton. Célszerűnek tartotta azok mérséklését, mert azok teljesítése megfosztaná Csehszlovákiát a Dunához való kijárattól, s elvágná vasúti összeköttetését Romániával.98 Akárcsak 1918-1919-ben, Franciaország a közlekedési és stratégiai szempontok figyelembe vételét fontosnak tartotta. Csak a határmenti, többségében magyarok által lakott területetek visszacsatolásával, vagyis a csehszlovák delegáció utolsó komáromi javaslatával értett egyet. Anglia és Franciaország álláspontja, a magyar csehszlovák határt illetően tehát jelentősen eltért. A magyar-lengyel közös határral kapcsolatban azonban azonos álláspontot képviseltek. A tárgyalt időben mindkét nagyhatalom elfogadhatatlannak tartotta a Szlovákia és Kárpátalja népszavazására vonatkozó magyar kérést. 1939 tavaszán azonban változás tapasztalható az utóbbi kérdéssel kapcsolatos magatartásukban. Halifax és Bonnet megértést kezdett tanúsítani e magyar törekvések iránt. Látták azt, hogy amennyiben a kárpátaljai kérdést a németek fogják a maguk javára megoldani, Magyarország és Lengyelország stratégiai szempontból még nehezebb helyzetbe kerül. A magyar-lengyel közös határért küzdő magyar és lengyel diplomácia komoly erőfeszítéseket tett, hogy erről Párizst és Londont meggyőzze. A magyar-csehszlovák tárgyalásokban váratlan fordulat következett be. Október végén a német kormány ugyanis módosította eddigi álláspontját, méghozzá a magyarok javára. Miért? Mi késztette erre? A magyar kérdés kapcsán komoly nézeteltérés keletkezett Németország és Olaszország között. A németek érdekelve voltak ezek elsimításában. Ε célból október 27-én Ribbentrop Rómába utazott. Mussolinival és Cianoval folytatott megbeszéléseinek középpontjában a magyarcsehszlovák probléma állt. Hosszú vita után a német külügyminiszter végül beleegyezett abba, hogy Ungvár, Munkács, Kassa Magyarországhoz kerüljön. Eme engedmény ára az volt, hogy az olasz kormánynak le kellett mondania az annyira szívügyét képező magyar-lengyel közös határról. Rómában megállapodás született, hogy a kérdés hivatalos rendezése céljából november 2-án Bécsben tanács-96 AD. Europe 1918-1940. T. Vol. 136. f. 54-59. 97 AD. Europe 1918-1940.T. Vol. 136. f.65-66., DIMK П. 548. dok. 814-816. 98 Uo.
