Századok – 1999
Tanulmányok - Ádám Magda: A versailles-i Közép-Európa összeomlása IV/685
714 ÁDÁM MAGDA csehszlovák delegáció visszautasította, mondván: ez nem tartozik a tárgyalások körébe, a müncheni egyezmény ezt nem írja elő. Elfogadhatatlannak minősítette a magyar területi követeléseket is. Semmilyen területi engedményre nem volt kapható. Csupán a csehszlovák állam keretén belül akartak széleskörű autonómiát adni a magyar kisebbségnek. Kánya megdöbbenéssel hallgatta a csehszlovák javaslatot. „Mi nem is voltunk felkészülve, [ilyet] hallani a csehszlovák delegáció szájából " - nyilatkozott erről a magyar külügyminiszter. A javaslatot kategorikusan visszautasította. Kijelentette, hogy területi koncessziók nélkül a tárgyalásokat feleslegesnek tartja. Ezt követően Tisoék felajánlották Csallóközt, Pozsony és környéke nélkül, és Komárom várost, mint szabad kikötőt. Az új javaslat 1838 km2 -t és 105 ezer 418 lakost jelentett volna, vagyis kb. 10-szer kevesebbet, mint amennyit a magyarok kértek. Miután Kánya ezt visszautasította, a csehszlovák delegáció október 13-án kész volt az 1930-as népszámlálási adatok alapján 5200 km2 területet 345 ezer lakossal visszajuttatni Magyarországnak. Kánya ezt is elégtelennek minősítette. A tárgyalások folytatását elhalasztották. Kánya és Teleki Budapestre sietett, ahol megtárgyalták Imrédyvel az előállt helyzetet. Tiso pedig Durcansky belügyminisztert azonnal Hitlerhez küldte. Október 13-án délután, miután Kánya Budapestről és Durcansky Németországból visszatért, sor került a komáromi tárgyalások befejező megbeszélésére. Kánya ez alkalommal kijelentette, hogy a magyar és a csehszlovák javaslat között nagy az eltérés, ezért kormánya elhatározta, hogy a tárgyalásokat a maga részéről befejezettnek tekinti. Csehszlovákiával szembeni követeléseinek mielőbbi rendezését a müncheni jegyzőkönyvet aláíró nagyhatalmaktól kéri. A csehszlovák delegáció annak reményében, hogy e megoldás számukra nem lesz előnytelen — hiszen Hitler támogatása is biztosított volt — tudomásul vette a magyar kormány elhatározását. így a komáromi tárgyalások eredménytelenül végződtek.9 0 A magyar kormánykörökben nagy volt a nyugtalanság. Még aznap, október 13-án éjjel rendkívüli minisztertanácsot hívtak össze, amelyen megvitatták a további lépéseket. Komoly vita alakult ki a körül, hogy rendeljen-e el a kormány általános mozgósítást, vagy csak újabb korosztályokat hívjanak be. Az általános mozgósítás tervét elvetették, elrendelték azonban a részleges mozgósítást, öt újabb korosztály behívását. Döntés született arról is, hogy Magyarország azonnal a müncheni egyezményt aláíró négy nagyhatalomhoz fordul. „Magyarország nem hagyhatja el a négyhatalmi bázist"9 1 — hangsúlyozta Kánya, szembeszállva azokkal, akik a katonai akciót szerették volna elindítani. A minisztertanács elhatározta, hogy Darányit, a képviselőház elnökét azonnal Németországba, Csákyt, a külügyi kabinet főnökét pedig Olaszországba küldi. München után a magyar kormánykörökben erősödtek azok a hangok, amelyek az adott helyzetért Imrédyt és Kányát tették felelőssé. Hibáztatták mindkettőjüket, amiért az augusztusi és a szeptemberi napokban nem vállalták a Hitler által felajánlott katonai szövetséget, s emiatt Magyarország nem állíthatta vissza a történelmi határokat. Magatartásukkal olyan helyzetet idéztek elő, amely lehetővé tette a szlovák politikusok számára, hogy Magyarország viszonylatában a 90 A Komáromi tárgyalásokról lásd:DIMK. II. köt. 487 dok. 738-748.?488. dok. 747-752.; 490. dok.754-759.;491.dok. 759-765.;492. Dok. 765-770. 91 Minisztertanácsi Jegyzőkönyv. 1938. október 13.
